Kinek való a nyitott házasság?

A bejegyzés alatt, amiben erről olvastam, a kommentelők legalább 90%-a elítéli ezt a fajta párkapcsolati formát, és azt hangoztatja, hogy egy kapcsolatban két embernél több nem férhet meg. Egyébként én is ezt a tábort erősítem - de nem tartom kizártnak, hogy másoknál ez máshogy is működhet.

Fontos, hogy higgyünk bizonyos eszmékben, kell a lelkünknek, hogy olyan dolgokért küzdhessünk, amiket többnek tartunk a hétköznapi szükségleteknél. Kell valami magasztos, ami mindig reményt adhat. Ha hiszünk valamiben, az felvértez minket - mindegy, hogy ez az Isten, sors, univerzum, szerelem, vagy bármi más.

A legtöbben (?) azt gondoljuk, hogy egy kapcsolat akkor lehet tökéletes, ha mind a ketten a másiknak adunk magunkból mindent - és csakis neki, senki másnak. Minden figyelmünket rá, ránk irányítjuk. Minden szeretetünket felé sugározzuk. Hogy egy ilyen kapcsolat, egy ilyen szerelem, egy ilyen kötődés valami nagyon különleges, "szent" dolog. Ha ilyenben van részünk, akkor megnyertük a párkapcsolati lottót. És olyan jó érzés ebben hinni, ezért küzdeni!

Csak én látom meztelenül a páromat, csak nekem mondja - és irántam érzi -, hogy szeret. Csak velem fekszik le. Van egy olyan elszakíthatatlan kötelék köztünk, ami biztonságot ad. Ettől ő számomra különleges, az egyetlen. Ettől én is különlegesnek érzem magam, hiszen ezek mind csak nekem jutnak belőle - és van, amit ő is csak tőlem akar. És ha valami különlegesnek vagyunk a birtokában, akkor félünk, hogy azt elveszítjük, azt nem akarjuk elherdálni.

Véleményem szerint ez a két tényező kézenfogva erősíti meg bennünk azt, hogy kizárólagosságot adunk és várunk el. Mert ha szeretek valakit, akkor én szeretnék belőle mindent, és neki akarom adni magamból a legjobbat.

Ez szerintem körülbelül ötféle kategóriába sorolható:

• Aki hűséges egy kapcsolatban, és tényleg soha eszébe sem jut senki más.
• Aki hűséges egy kapcsolatban, de olykor talán elcsábulna, viszont az elvei miatt hűséges marad.
• Aki alapvetően hűséges lenne, de előfordult már, hogy megbotlott.
• Aki azt mutatja, hogy hűséges, ám valójában ez nála sosem volt szempont, de azért a másiktól elvárja.
• Aki képes valamiféle nyitott kapcsolati formában élni. Ami akár jelenthet együtt vagy külön kalandozást, más emberekkel.

Akik szintén abban hisznek, amiket fentebb leírtam - hogy milyen egy boldog kétszemélyes párkapcsolat -, azok abba tesznek energiát, hogy minél tovább fenntartsák ezt a különleges állapotot. Nem kívülről akarnak plusz ingereket beszerezni. De mi van azokkal, akik rendszeresen hűtlenkednek? Őket mi különbözteti azoktól, akik nyitott kapcsolatban élnek?

Talán az, hogy nem találtak olyan partnert, aki ebbe belemenne. Talán az, hogy ők nem szeretnék megosztani a partnerüket mással, csak saját maguknak engednek többet. Egy nyitott kapcsolatban bele kell egyezni ebbe. Őszintének kell lenni. El kell fogadni, hogy amiket különleges dolgoknak tartottál, azok már nem csak neked járnak. Érzelmi veszteségeid lesznek. Kockáztatod azt, hogy a kedvesed beleszeret az egyik partnerébe.

A hűtlenkedők ezt nem akarják átélni, csak képmutatóan nyerészkedni akarnak. Akik belemennek egy nyitott kapcsolatba, azok pedig szembenéznek ezzel, és találnak valami mást, amiben hihetnek. A kettejük közt lévő bizalomban, az őszinteségben. Abban, hogy a kikacsingatások ellenére is egymással képzelik el az életüket.

Szerintem sokan vagyunk, akik egyszerűen nem tudjuk elfogadni, hogy akit nagyon szeretünk, azt másokkal is megosszuk. És nem úgy képzeljük el a szabadságot, hogy bárkivel bármit szabad, hanem hogy a saját szabad akaratunkból egymást választottuk.

Nyitókép: Shutterstock