Ha nem úgy nézel ki, ahogy elképzeltem, azonnal doblak!

Egyik este senki sem ért rá csevegni vele az otthoniak közül, így rámozdult az egyik menő társkeresőre, és nekilátott a hazai pasik között új barátot keresni. Persze azt nem gondolta, hogy a terve akár sikerrel is zárulhat - igazából csak nézegette a srácokat. Azonban egy profilnál mégis megállt. Mintha ismerte volna a fiút, így néhány perc gondolkodás utána "tetszik" gombra nyomott. Nem tudta hova tenni, nagyon régi volt az emlék. Az egész estéje értelmetlen görgetéssel telt, míg el nem aludt.

Délután jött egy üzenet: "Helló, annyira ismerős vagy. Találkoztunk már?" Újra megnézte a fotót, még mindig ismerősnek találta. Gyorsan elküldte a képet az édesanyjának, aki azonnal pötyögni kezdett valamit. Néhány másodperc múlva jött is a válasz: "Tisztára olyan ez a fiú, mint apád régi barátja. Tudod, a Pista. Volt két gyerekük, Márk veled egyidős, Julcsi pedig néhány évvel öregebb, mint ti. 4-5 évesek voltatok, amikor elköltöztek, azóta nem igazán hallottunk felőlük."

"Azta! Nem lehet véletlen, hogy pont azzal a sráccal hoz össze a sors, akivel apró gyerekként együtt bandáztam. Ez tuti nem véletlen!" - gondolta, és már nyitotta is az appot, hogy megírja az új barátjának, amit az elmúlt néhány percben megtudott. Persze igyekezett nem tényként kezelni a dolgot, hiszen a srác csak hasonlít a Pistára. Azonban válaszból hamar kiderült, hogy tényleg az egykori pajtás került vissza a képbe, immár felnőtt kivitelben.

Nem törődtek a távolsággal, amikor csak lehetett, cseteltek és beszéltek. Szövögették a közös terveket, hogy milyen lesz, ha végre találkozhatnak. Mit fognak otthon csinálni, hogyan élesztik újra a szülők elfedett barátságát, és millió világmegváltó gondolattal szórakoztatták egymást.

Még két hónap volt hátra a találkozásig, mikor Márk úgy döntött, hogy ő is szívesen felfedezné Amerikát. Összeszedte minden pénzét és bátorságát. A repjegy felére a nővére adott kölcsön, amiért nagyon hálás volt, hiszen rajta kívül senki sem támogatta az ötletét. Közel tíz óra utazás előtt állt, úgy, hogy azt sem tudta, mi várja érkezéskor. Sosem járt Európán kívül, de hitt a szerelmükben. Méghozzá annyira, hogy egy percig sem törődött azokkal, akik óva intették az utazástól és a meglepetés találkozástól.

Hajnalban a reptéren üzent Katának: "Néhány óra múlva érkezem, most szállok a gépre." A lány nem hitt a szemének, többször is elolvasta. Egyszerre volt boldog és rémült. Félt, hogy mi lesz akkor, ha valami nem oké. Ha élőben nem passzolnak, ha mégsem olyan jó fej, vagy nem olyan jó a teste, vagy nem olyan magas, ahogy ő azt elképzelte... Vége szakad az illúziónak, és onnantól olyan valóságos lesz az egész.

Csak annyit tudott kinyögni, amikor a srác meg akarta ölelni, hogy: "Engedj el! Én biztos, hogy nem fogom az életemet egy mini ember mellett leélni." Ezzel sarkon fordult, és otthagyta az elvárásainak nem megfelelő 158 centis Márkot. Hiába lett volna sorsszerű és igaz ez a szerelem, az elvárások és az ideák nem engedték, hogy beteljesüljön.

Búcsúzunk!

Kedves olvasóink!

Október közepétől kezdve a SHE.HU teljes szerkesztősége, és az írói gárda is távozik a magazintól. Ezután a weboldalon és minden kapcsolódó közösségi felületen megjelent tartalmak nem a mi munkánk eredményei. Nehéz a búcsú, de köszönjük, hogy eddig velünk tartottatok, és reméljük hamarosan találkozunk! :) Íróink munkásságát addig is nyomon követhetitek saját írói oldalukon. Köszönjük ezt a 4 évet, amit velünk töltöttetek!

Ezennel kívánunk sok sikert az új szerkesztőségnek!

Forrás: Csudai Sándor

Nyitókép: Shutterstock