Féltékeny vagy a párod testére, de a lelkére nem?

Hiszen az már a múlt, továbbléptünk - ráadásul folyamatosan az exről dumálni elég rossz jel. Arra utal, hogy azért még nem szakítottunk el minden szálat, érzelmileg megrekedtünk a szakítás utáni állapotban, hiszen foglalkoztat, dühít az, ami történt, ahogy alakultak a dolgok, ahogy bántak velünk.

Milyen hosszú azoknak az embereknek a listája, akiknek ugyanabban lehetett része, mint nekünk, akik fizikailag a lehető legközelebb kerültek hozzá. Az önérzetünket is piszkálhatja: vajon volt, akivel jobb volt, mint velük? Elsők vagyunk a listán, vagy legalább dobogósak?

Persze vannak, akiket ez teljesen hidegen hagy, lehet ezen a szám 1 vagy 1000 ember, neki egy kutya. Nekik nem az az út számít, amíg eljutott hozzájuk a párjuk, hanem az, hogy most velük van. Ők talán az egész testiségnek nem tulajdonítanak akkora jelentőséget, még előny is lehet, hogy a másik nem tapasztalatlan, és nem pirul el, ha előkerül egy kikötözős szett.

Akinek viszont a szex egy bensőséges egyesülésnek számít, azoknál ez egy mérce is lehet. Hogy a kedvesük mennyire könnyen kapható. Milyen könnyen adja oda magát valakinek. Neki vajon ugyanazt jelentheti egy szeretkezés, ugyanazt érzi, amikor átengedi valaki másnak a testét? Ezért vannak, akik képesek eléggé megzuhanni, ha egy szemtelenül nagy számot kapnak válaszul...

Hiszen ha azt a választ kapjuk, hogy még sosem volt igazán szerelmes, akkor felvetődhet: csak arról van szó, hogy még nem találta meg azt, aki érdemes erre? Vagy ő egyszerűen nehezebben képes ezeknek a mély érzelmeknek a megélésére? Ha azt mondja, hogy már számtalanszor, akkor pedig félő, hogy amilyen gyorsan fellobban benne a szerelem, olyan hamar ki is alszik.

Mégis, mintha féltékenyebbek lennénk a testre, mint a lélekre. Pedig az utóbbiban maradandóbb nyomokat hagyhatnak az elmúlt kapcsolatok. Úgy gondolom, jóval kevesebben vannak, akik életük meghatározó szexét emlegetik, és azt állítják, hogy ők bizony már képtelenek olyan jót szeretkezni, mint azok, akik egy nagy szerelmet, csalódást emlegetnek fel. Valakit nagyon szerettek, vajon képesek lesznek még újra olyan odaadással, annyira tisztán szeretni?

Sokáig a női szüzesség komoly értéknek számított, és habár manapság ennek már nemigen van súlya, mégis, talán még maradt itt nekünk ebből valami. Jó azt érezni, hogy különleges emberek lehetünk, ha megkaphatjuk ŐT, ha nem sokan mondhatják el magukról ugyanezt. Az, hogy kivel fekszünk le, a mi döntésünkön múlik, a mi értékrendünkről árulkodik.

De vajon melyik esne rosszabbul? Ha tudnád, hogy annak az embernek, akivel együtt tervezed a hátralévő életedet, nem veled volt a legjobb a szex, de téged szeret a legjobban? Vagy az, ha te vagy az abszolút csúcstartó az ágyban, de van, akit nálad jobban szeretett?

Nyitókép: Shutterstock