Barátságok, amelyeket jobb elengedni

Kislánykoromban kifejezetten a nyitott, barátkozós embertípusba tartoztam. Bárhova mentünk, én tuti, hogy semmi perc alatt kiszemeltem magamnak egy másik gyereket, majd a lehető legfesztelenebb módon odamentem hozzá és rákérdeztem, leszünk-e barátok? Csak így egyszerűen. Ma is emlékszem, mennyire magától értetődő volt a számomra, hogy mindenhol barátot keresek magamnak.

Felnőttként visszagondolva erre mindig nevetnem kell, főleg, ha összehasonlítom az ötéves önmagamat mondjuk a tizenöt éves változatommal, aki pedig egyáltalán nem tartozott a barátkozós tinik közé. Mintha teljesen más személy lettem volna kicsinek és kamasznak. Felnőttként aztán valahogy ráleltem az aranyközépútra és mostanra bár nem kifejezetten barátkozós, de meglehetősen nyitott személyiség lettem - a tizen- és huszonéves énemhez képest mindenképp.

Madarat tolláról...

Az elmúlt tíz évben számtalan barátságot kötöttem. Bár a szakemberek azt állítják, hogy a gyermekkori pajtásság sokkal erősebb, én úgy tapasztalom, hogy azért léteznek igenis tartós és mély felnőttkori barátságok is. De kik is a barátok? És mi a különbség az ismerős, a haver és a barát között?

Úgy gondolom, számos kapocs tarthat minket össze másokkal. Hasonlíthat a személyiségünk, lehetünk ugyanolyan élethelyzetben, dolgozhatunk egy munkahelyen vagy űzhetjük ugyanazt a sportot, rajonghatunk ugyanazért a hobbiért és még sorolhatnám. Ezek mind remek alapjai lehetnek egy jó barátságnak. Egyesekkel mégis csak felszínes kapcsolatot építünk ki, míg másokkal mély, akár életen át tartó barátságot. Hogy melyik fejlődik barátsággá és melyik marad meg az ismeretség szintjén az sok tényezőtől függ például, hogy mennyit találkozunk, mennyire érdeklődünk egymás iránt és egyáltalán, miképp ápoljuk ezt a kapcsolatot.

Nem mind arany, ami fénylik...

Léteznek azonban olyan barátságok - és más kapcsolatok is -, amelyekre egyszerűen felesleges energiát fordítani. Durván hangzik? Igen, tudom. De ez egyszerűen tény. Nem minden barátság barátság, hiába szeretnénk azt hinni. Illetve érdemes elfogadni, hogy bizonyos barátságok csak ideig-óráig tartanak. Például, amíg egy suliba járunk, vagy egy munkahelyen dolgozunk. Teljesen életszerű, hogy ha a közös pont megszűnik, akkor már a kapcsolat sem lesz ugyanaz, hiszen megszűnik a közös téma, a közös élmény, és ha nem teszünk bele plusz energiát, akkor bizony nem lesz már semmi, ami összekössön minket.

És íme, el is érkeztünk a lényeghez. A plusz energiához. Attól, mert két ember egy iskolába vagy munkahelyre jár és közösen szidják a tanárokat vagy a főnököt, még nem lesznek valódi barátok. A barátság alapja, hogy érdekel a másik, időt, energiát fordítunk a megismerésére, ahogyan a kapcsolat ápolására is.

Vagy, aki állandóan tanácsot kér, sosem fogadja meg, de mégis a mi vállunkon sír, amikor balul ütnek ki a dolgok. Ahol nincsenek pozitív megerősítések, nincs igazi érdeklődés a másik iránt és valójában közös élmények sincsenek, az bizony nem barátság.

Akinél azt érzed már, hogy inkább nem veszed fel a telefont, ha ő hív; akit látva inkább visszafarolsz a liftbe, pedig úgy innál egy kávét a büfében, de ő is ott van; aki igazából állandóan csak a rosszkedvet ragasztja rád, mert mindig sajnálnod kell vagy együtt bosszankodni vele, azt engedd el!

Pedig a valódi barátság ennek éppen az ellenkezője. A valódi baráttal feltöltitek egymást, fantasztikus dolgokra inspiráljátok a másikat, fontos számotokra a közösen eltöltött minőségi idő, ismeritek egymást valóban és bármikor, bármilyen ügyben számíthattok a másikra. Talán túl sokszor említettem, hogy „egymást" és „másikat"? Nem véletlenül, mert az igazi barátságban nem az egyik vagy a másik fél számára előnyös az ismeretség, hanem mindketten, közösen jártok jól.

Az ilyen kapcsolat pozitív alapokon nyugszik, még akkor is, ha sok esetben a nyomorunkat is megosztjuk a barátainkkal és igenis szeretünk nekik panaszkodni vagy éppen szívesen mérgelődünk előttük az élet dolgai miatt. Ez egyáltalán nem baj, hiszen a barátokkal a rosszban is együtt vagyunk, számíthatunk egymásra. De nem CSAK ez köt minket össze!

Bár a mindennapi mókuskereket hajtva nem könnyű ápolni az emberi kapcsolatinkat és a közösségi média felületein összegyűjtött több száz vagy éppen több ezer virtuális ismerősünk is elhitetheti velünk, hogy sok a barátunk, ne feledjük, az igazi barátság nem pottyan senki ölébe csak úgy.

Az élethosszig tartó kötelékek nem nőnek ki dudva módra a földből, mint a kertünkben a gyom.
Az élethosszig tartó kötelékek aranykincsek, amelyeket óvni kell és amelyeknek gondját kell viselni. Ám vigyázzunk, mert nem mind arany, ami fénylik...

Nyitókép: Shutterstock