Gyászolom a gyermekünket, aki még meg sem fogant...

Bár az orvosok szerint semmi akadálya nincs, valahogy mégsem akart megfoganni az a gyermek.

"Most egyedül kell lennem" - mondta hűvösen a nő. Patrik, akinek ugyanúgy fájt a dolog, némán bólintott. És a két ember, akik egyébként mindennél jobban imádták egymást, a lakás két külön pontján próbálta feldolgozni a lehetetlent. A férfi általában videójátékba fojtotta a bánatát. Elterelte a figyelmét az egyértelmű tényről: előfordulhat, hogy talán sosem lesz apuka.

Most azonban csak a villogó kurzort bámulta. Semmi olyan nem jutott eszébe, amivel megszüntethette volna a fájdalmat. "Elég!" - gondolta magában. "Nem menekülhetek örökké, meg kell élnem, amit érzek. Szembe fogok nézni ezzel a szörnyűséggel. Másképp nincs esélyem." És ahogy ez a gondolatmenet átsiklott a fejében, már ütötte is le a billentyűket.

- Hogyan éljem túl, ha nem lehet gyermekem? - olvasta fel a címet hangosan. A szavak valódi nyílként fúródtak a mellkasába.

Legszívesebben tombolt volna. Üvölteni, őrjöngeni akart. Beleordítani a semmibe, hogy visszatérhessen a mélység poklából. Ehelyett azonban némán, rezzenéstelen arccal ült, és gépelt. Órákon át, szüntelen. Leírta az összes érzést, amit eddig átélt:

A túl korai boldogságot, amikor már beleéled magad, hogy igaz... Eleinte csak óvatosan játszol a gondolattal, mert tudod, hogy mennyire megvisel, ha tévedsz. Majd egyre sűrűbben engeded, hogy elkalandozz. Egy kislányról, vagy épp egy kisfiúról álmodozol - mindegy, milyen nemű, csak egészséges legyen. Egy csöppség, aki a szerelmetek tökéletes gyümölcse lenne.

Elkap a hév, és már babaruhákat nézegetsz. Azon gondolkozol, mennyi mindent kellene megváltoztatni az életetekben, ez pedig izgalommal tölt el. Egyre inkább magába szippant az örvény, és már tudod, hogy nincs menekvés. Megint beleélted magad - és a lelked egy darabja ismét meghal, ha mégis tévesen ítélted meg a jeleket. A felismerés gyötrelmes és kegyetlen pofonját...

3-5 perc. Általában ez van írva a terhességi tesztekre. 3-5 percet kell várnod, hogy ítéletet mondjanak felett. Ezekben a pillanatokban testesül meg minden, amitől féltél. Az összes kétség, félelem és szomorúság. Rettegsz az eredménytől, rettegsz az újabb csalódástól. Nem akarsz többé könnyes szemekkel kiballagni a fürdőszobából.

A felgyülemlett düh ki akar szakadni belőled, de tartanod kell magad, nem hullhatsz darabjaidra. Mert az ajtó másik oldalán várakozó férfi éppúgy összetörne, mint te. Veszel egy mély levegőt, és kinyitod az ajtót. Látja rajtad az egyértelműt. Szavak nélkül is tudja, hogy nem sikerült. Csak némán bólogat, amikor azt kéred, hadd maradj egyedül...

Helga lecsukta a laptopot. Felállt az asztaltól, és átsétált a másik szobába. Patrik csak ült a kanapén, és bámult a semmibe. Ez már a sokadik kudarc, számtalanszor kellett már elviselni az elviselhetetlent.

-Mi lenne, ha örökbe fogadnánk egy kisbabát? - tette fel Helga a korántsem egyszerű kérdést.

-Én is gondoltam rá - hangzott a válasz.

- Egy ártatlan kis lélek esélyt kapna, hogy szerető és oltalmazó családban nőjön fel. Mi pedig esélyt kapnánk arra, hogy végre szülővé válhassunk. Nem akarom többször a meg sem fogant gyermekünket gyászolni...

Aztán megölelték egymást, és hallgattak. De mindkettejükben reményt keltett a gondolat. Talán tényleg ez az útjuk a boldogság felé...

Zavada Janka novellája

Még több cikk Jankától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Janka stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Forrás: Pályi Zsófia

Nyitókép: Shutterstock