Azt kívánom, tartson örökké a szerelmünk!

Pontosan tudom, hogy szeretsz korán kelni, de tegnap késő estig dolgoztál - rád fér még egy kis pihenés. Kiveszek egy csészét a szekrényből, a kávéfőző dobja alá teszem. A készüléket beállítom, egy tisztán feketét készítek magamnak. A laptopomat az étkezőasztalra teszem, és miután elkészült az ital, belekortyolok, hogy kellőképpen tudjak koncentrálni az előző nap beérkezett munkákra.

Elolvasom az üzeneteket, majd hívásokat intézek. Úgy egy-másfél óra alatt végzek minden sürgős feladatommal. Lehajtom a gép fedelét, majd a telefonommal a kezemben visszamegyek hozzád. Benyitok a szobába, és amint meglátlak, elmosolyodom. Az ágy bal oldalán fekszel, a virágmintás takaró a hátad közepéig ér. Bal karodat a fejed alá húztad, és csöndesen emelkedik a paplan minden egyes lélegzetvételednél. Melletted Ezüst, a macskánk, feléd fordulva szuszog. Bekapcsolom a kamerát, és lefotózlak benneteket. Kell egy emlékkép erről a reggelről.

Ahogy besüt az első napsugár, bevilágítja a helyiséget. Először a négylábú az, aki megmozdul. Felnyitja a szemeit, picit megemeli a fejecskéjét - észrevesz. Apró lábacskáival megböki az orrodat, de nem mozdulsz. Közelebb furakszik hozzád, és megnyalja az arcodat.

- Ezüst... - álomittasan szólítod meg, és megsimogatod.

Felülsz, és a kezeid közé veszed. Még mindig nem veszel észre. Nem is akarom megzavarni a közös pillanatotokat, csak a háttérből figyellek benneteket. Szürke bundáján végighúzod a kezed, mire nyivákol egyet.

- Mi az, kishaver? - nézel vele farkasszemet, amikor magad elé emeled.

Ő felém fordul, most hangosabban nyávog.

- Csöndesebben - teszed a szája elé a kezed, mire elhallgat.

Leteszed az ágyra, és rám nézel.

- Jó reggelt! - közeledem felétek.

- Neked is - tárt karokkal vársz.

Nem várakoztatlak meg (miért is tenném?), odasétálok hozzád. Mikor eléd érek, az öledbe húzol.

- Most már jobb, mert te is itt vagy - közlöd, és én érzem, hogy ha nem tartanál, összeesnék, annyira remegek a közeledben. De nem csak most, állandóan.

Pillantásunk találkozik, és végleg elveszek a tengerkék szempárban, amik mélyen rám merednek.

- Tudod, hogy csodálatos vagy? - simítasz végig a fekete hajtincseimen.

- Hééé! - szorosabbra fűzöd a karjaidat körülöttem, amikor meglátod az első, kibuggyanni készülő könnycseppet a szemem sarkában. Letörlöd. - Mindenkinél jobban szeretlek.

A kijelentésedet még fel sem fogom. Csak akkor tudatosul bennem, amikor az ajkaid az enyémhez érnek. A szívem hevesebben kezd el dobogni, mintha csak ki akarna ugrani a mellkasomból. Nem bírok magammal, és elönt az érzés. Nem tudok neked ellenállni, beletúrok a kócos tincsekbe. Hevesebben csókollak vissza - nem akarlak elveszíteni. Most nem. És sohasem.

Búcsúzunk!

Kedves olvasóink!

Október közepétől kezdve a SHE.HU teljes szerkesztősége, és az írói gárda is távozik a magazintól. Ezután a weboldalon és minden kapcsolódó közösségi felületen megjelent tartalmak nem a mi munkánk eredményei. Nehéz a búcsú, de köszönjük, hogy eddig velünk tartottatok, és reméljük hamarosan találkozunk! :) Íróink munkásságát addig is nyomon követhetitek saját írói oldalukon. Köszönjük ezt a 4 évet, amit velünk töltöttetek!

Ezennel kívánunk sok sikert az új szerkesztőségnek!

Forrás: Csudai Sándor

Nyitókép: Shutterstock