Zárd ki az életedből az exfeleséged, ha szeretsz!

- Mesélj, mi történt? - kérdezte a barátnő tíz perccel később, miközben óvatosan kortyolgatta a forró kávét.

- Marci történt. Ő és az exe, a múltja, a régi családja. Nem szólok soha semmiért. Nem szóltam, hogy a gyerekei szinte minden hétvégén nálunk vannak. Nem szóltam, hogy pénzeli őket a közös kasszánkból. Ruhát, cipőt, játékot vesz, mikor mit akarnak tőle. Csak kiejtik a szájukon, ő pedig repül.

- Hiszen ők a gyerekei!

- És szerinted ez normális dolog? Hogy minden szabad percét velük akarja tölteni? Mintha még mindig nem zárta volna le a múltját. Igenis zavar ez az egész. Néha úgy viselkedik, mint aki megbánta, hogy egyáltalán elvált Dórától. Áradozik, hogy milyen szuper anyuka. Akkor miért van velem? Mit akar tőlem? Miért fecsérli az időmet?

- Tőle is kérdezted ezt?

- Kérdeztem. De lerázott annyival, hogy nem tehet róla. Dóra a gyerekeik miatt mindig is az élete része marad. Most erre mit mondjak? Hogy örülök neki? Ugyan már! Ma este válaszút elé fogom állítani. Kénytelen lesz döntést hozni. Vagy én kellek neki, vagy a régi családja. Mert mindkettőt nem kaphatja meg.

- Szerintem ezt azért óvatosan tálald. Ne rohand le! Máskülönben csak azt éred el, hogy veszekedni fogtok.

Ildi bólogatott, látszólag elfogadta a másik tanácsát, legbelül azonban már akkor érezte, hogy képtelen lesz uralkodni az érzésein. Eljött a délután, a párja hazaért a munkából. Mit sem sejtve, hatalmas mosollyal az arcán üdvözölte a lányt, aki azonban köszönés helyett azonnal rázendített.

- Beszélnünk kell! Most!

- Mi a baj? - nézett rá értetlenül a férfi.

- Az a baj, hogy még mindig ragaszkodsz a régi családodhoz. És nemcsak érzelmileg, de anyagilag is rengeteget segítesz nekik. A közös kasszánkból, kérdés nélkül. Azt a pénzt félretehetnénk, a saját gyerekünkre fordíthatnánk. Ha egyáltalán lesz valaha.

- De ők a gyerekeim! - csattant fel Marci.

- És mi van Dórával? Neki is adsz pénzt, nem igaz?Marci szája megrándult.

- Néha - mondta alig hallhatóan.

- Szóval, szerinted az totálisan rendben van, hogy szinte két családod van? És nekem ezt el kellene tűrnöm? Nem tudok mit tenni, választanod kell. Itt és most! Mert én ezt így nem csinálom tovább!

A férfin látszott, hogy próbálkozik. Igyekszik, hogy ne mondjon olyat, amit esetleg megbánhat. De az érzelmek eluralkodtak felette is.

- Nézd, tudtad, hogy elváltam és van három gyerekem. Nem igaz? Az első randi alkalmával elmondtam azt is,hogy kéthetente nálam lesznek a srácok. Azt is, hogy segíteni fogok nekik, amiben csak tudok. Az anyjukkal elváltunk ugyan, de ettől még számíthatnak rám. Az apjuk vagyok és leszek, örökre. Az meg, hogy Dórának is segítek néha anyagilag... Nos, nem akarom, hogy a gyerekeim azt lássák, hogy az anyjuk szenved. Vagy épp ne tudjon nekik alap dolgokat megvenni. Ettől rossz ember vagyok? Mert nem hagyom magukra őket?

Dóra mindig az életem része marad, de nem úgy, ahogy azt te gondolod. Nem szerelemmel szeretem, viszont van három közös gyerekünk, és ezen semmi nem fog változtatni. Ha ennyire nem bízol bennem, ha ennyire nem tetszik az, aki vagyok, akkor valóban felesleges együtt lennünk. Az ajtó nyitva, ha szeretnél, sétálj ki rajta! Nem tudok változtatni a múltamon, és még a te kedvedért sem fogom magára hagyni a gyerekeimet.

Ezután felvette a telefonját és a kocsikulcsot az asztalról, majd elviharzott otthonról. Ildi pedig néma csendben ült az asztalnál. Úgy tűnt, neki kell választania a férfi helyett...

Nyitókép: Shutterstock