Ha elhagynak egy gyerekkel, azt hiszed, ez a vég!

Huszonéves voltam, amikor elhagyott a férjem. Akkor 42 kilóra fogytam, és azt gondoltam, az életem már sosem lesz tökéletes. Csúnya vagyok, a testemen is nyomot hagyott a szülés, hol és kinek kellek majd egy gyerekkel?

Aztán pont a hátrányom lett az előnyöm. Együtt nőttem fel a fiammal, aki a mai napig a legjobb barátom. Ő volt az, akiért mindig érdemes volt felállni a padlóról, aki miatt erősnek kellett maradnom, aki miatt mindig volt miért tovább csinálni. Akkor tanultam meg, hogy soha ne adjam fel.

Aztán hosszú évekig egy nárci mellett éltem. Jól megérezte és kihasználta, hogy mekkora csalódással indítottam az életem. Megfogta a kezem, és én azt hittem, hogy ez az a kéz, ami majd kihúz a szakadékból. Ami mellett végre biztonságban leszek, ami megvéd minden rossztól. Aztán egyre erősebben fogott. Már fájt, de ő akkor sem engedett el. 10 év kellett, hogy rájöjjek, ez a kéz bilincs, és nem nyitott tenyér. Azt hiszem, akkoriban sírtam el az összes könnyem, amit születésemkor kaptam, és illett volna beosztanom egy életre.

Hogy mit gondoltam magamról?

Amit ő akart, hogy gondoljak. "Senki vagyok. Sosem fogok megállni a saját lábamon. Örüljek, hogy megfogtam az Isten lábát! Nála jobbat sosem találnék. Hülye vagyok. Semmihez sem értek. Öreg is vagyok, kicsit csúnya is, és hát butácska is." Azt hittem, én már sosem fogok boldog párkapcsolatban élni. Olyanban, ahol megbecsülnek, tisztelnek. Aztán valami mégis vitt tovább, és most itt vagyok. Jó helyen!

Soha ne add fel!

Én sem tettem. 18 év korkülönbség van a két gyerekem között. 20 éves koromtól vágytam a fiam mellé egy kislányra. 18 évig hittem, hogy soha nem fogom megtalálni azt a férfit, akinek ismét gyereket szülnék. Aki nem farol majd ki az életemből az első nehézségnél. Akivel majd boldogan nézzük az első lépéseket, örülünk az első szavaknak, az első bilizésnek, az első pohárból ivásnak. Akivel megkönnyezzük az ovis ballagást, akivel izgalommal kísérjük a kicsit az első nap iskolába, és vegyes érzelmekkel csodálkozunk majd rá az első szerelemre.

Aztán rátaláltam az Igazira. Azóta pedig ezt minden barátnőmnek elmesélem. Mert sosem tudhatjuk, mit hoz a következő pillanat, a következő nap, a következő találkozás. Soha ne add fel! Sok ismerősön látom, hogy az évek alatt honnan hova jutottak el. A legtöbben, akik pár éve még életük legmélyebb pontján, kilátástalanul vergődve próbáltak szabadulni a démonjaiktól, mára megtalálták a saját útjukat.

És vagyok én, aki nagyon nagy utat jártam be, sok-sok zsákutcával, hogy végre eljussak oda, ahol most vagyok. Én, aki nagyon sokszor hittem el, hogy nem fog sikerülni. Aztán sikerült. Azt mondja egy idézet, hogy "A romok felett a legszebb virág fakad!" Higgy benne te is, és soha ne add fel!

Még több cikk Ágitól!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Ági stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Fotó: Hirling Bálint

Nyitókép: Shutterstock