Örökbeadlak kicsim, ezzel teszem veled a legjobbat!

Előtte be akarta fejezni az egyetemet, munkába állni..., bulizni még, és élvezni az életet. Nem a gyerekkel volt gond, hanem az időponttal. Valamikor jöhet, öt, nyolc, tíz év múlva... Majd. De nem most.

Valójában még csak nem is az ő vágyairól volt szó. Egy gyerek váratlan érkezése általában sok mindent felülír, naponta százezrével történik ilyen a nagyvilágban. Csakhogy az elmúlt évben egyébként is gyökeresen megváltozott a lány élete. Egy hirtelen, gyors lefolyású betegség miatt árvaságra jutott, és gyakorlatilag nem volt közeli hozzátartozója. Hogy folytatni tudja az egyetemet dolgozni kezdett, ami miatt a tanulmányi eredményei jelentősen leromlottak. Csabi pedig? Ahogy megtudta, hogy Vica várandós lett, azonnal lelépett.

- Kizárt, hogy az a gyerek az enyém legyen! - vágta a lány fejéhez. A barátaik előtt lehordta mindennek, és azóta is levegőnek nézi, ha olykor összefutnak.

Ismert is egy olyan házaspárt, akik évek óta várólistásak. Kedves, mosolygós pár, ránézésre rendben van az életük. Az ilyenekre szokás azt mondani, hogy jóravaló emberek. Látszólag megvolt mindenük: jól menő vállalkozás, kertvárosi ház nagy udvarral... De az a fajta teljesség hiányzott az életükből, amit csak egy gyerek képes megadni. Megkereste őket, és bár először megdöbbentek, örömmel fogadták. Együtt jártak a vizsgálatokra, NST-re és mindenhová, ahová csak kellett.

Vicának csak egyetlen kikötése volt: még a nemét sem akarja tudni a kicsinek. Nem akart több fájdalmat, nem akart kötődést. Úgy élte az életét, hogy közben igyekezett tudomást sem venni az állapotáról. "Egyébként is megvisel ez az egész" - mondta gyakorta Marikának, a baba jövendőbeli anyukájának. - Jobb lesz így. Könnyebb.

- Nyugodjon meg, nincs mitől tartania! - A szülésznő hangja kiszakította Vicát az emlékezésből. - Ezen az osztályon egy szülés igazán rutin dolog.

- Magának talán igen, nekem ez az első... - akarta mondani, de rájött, hogy egy árva szó sem hagyta el a száját. Rátört egy újabb fájdalomhullám, azzal volt elfoglalva.

Marika és a férje engedélyt kaptak, hogy egyedüli "közeli hozzátartozóként" a szülőszobában tartózkodjanak. A férfi nem kívánt élni a lehetőséggel, szemmel láthatóan feszélyezte a helyzet, de odakint maradt a szomszédos váróhelyiségben. Ellenben Marika kapott az alkalmon, hogy együtt élje meg a lánnyal a megpróbáltatásokat. Szorítják egymás kezét, együtt aggódnak és üvöltenek, ha kell, miáltal ő is részesévé válhat a csodának. Egy gyermek - a saját gyermeke - születésének.

Elfelejthették tájékoztatni a lány kívánságáról, de az is lehet, hogy csak önkéntelen reakció volt a részéről. Bárhogyan is, de elhangzottak a szavak: "Kislány". Marika tekintete ijedten az ifjú anya arcára rebbent. Korábban úgy beszélték meg, hogy ő lesz az első, akinek a kezébe adják az újszülöttet. Vica arca megnyúlt, pontosan az a kifejezés ült rajta, amitől a nő titokban annyira rettegett. Kinyújtotta a kezét, és csak ennyit kért:

- Megfoghatom?

Többé el se eresztette.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock