Három feleséget elhagytál, de én kitartok melletted!

Nem bírták ezt a sodró, lendületes férfit és a múltját. Tizennyolc volt, amikor az elsővel találkozott, a lány tizenhat. Nagy volt szerelem, azt sem tudták, mit csinálnak, azonnal összehoztak egy gyereket. Pali szülei mondták, nem illik a lányt szégyenben hagyni, vállalni kell a következményeket, szóval házasodjanak össze.

Taxizott, hogy tudja fizetni a gyerektartást és valamicske pénzt gyűjtsön a nagy tervéhez. Autókkal és alkatrészekkel akart kereskedni. Csak úgy feketén, "okosba". Aztán jött egy újabb nő. A második esküvőjének már megadta a módját: Margitsziget, kápolna, Nagyszálló. Volt rá pénze a vállalkozásából, de ez sem tartott sokáig. Két év, újabb gyerek, és megint visszament a szüleihez. Hajtott, mint a gép, már két helyre fizetett, és neki is kellett a pénz az újrakezdéshez.

A harmadik feleséget egy autós üzletnél ismerte meg. Volvót akart a nő, ő ment ki érte Belgiumba, sokat találkoztak, mert különleges igényei voltak a csajnak. Addig-addig beszélgettek, hogy szerelem lett belőle. Pali nem nagyon emlegette, hogy már volt két felesége, mert elég rosszul hangzott ez egy alig huszonkét éves szájából. Amikor elmentek az anyakönyvvezetőhöz bejelentkezni, ott kérdeztek rá, így kénytelen volt megmondani. Volt belőle egy kis vita, de aztán úgy döntöttek, hogy nem beszélnek többet a kellemetlen témákról.

Pali fizetett a gyerekek után, néha-néha meg is jelent náluk, de a feleségének ezekről nem számolt be. Nem akart veszekedést. "Hol vagy, mikor jössz haza, mennyi pénzt vittél el?" - Inkább hallgatott. Seftelt a kocsikkal, taxizott, és amikor nagyon nem volt pénzük, bármilyen melót elvállalt. Mert itt is jöttek a gyerekek. Ki-kimaradozott esténként, hogy levezesse a feszültséget a haverokkal, de másnap ugyanúgy ment dolgozni.

De nem bírt nyugton maradni. "A házasság nem azt jelenti, hogy vak lettem" - mondta a haverjainak, és nem hagyott ki egy kalandot sem. Aztán amikor a felesége nemi betegséget kapott tőle, az asszony kirakta. Ment haza a fuvarból, és nem tudott bejutni a lakásba. A nő annyit mondott, menjen oda, ahonnan ezt a bajt hozta rá. Egy éjszakát a kocsiban aludt, aztán a szüleinél kötött ki, akik csak ennyit szóltak: "Palikám, már megint?!"

Ismertem őt kislánykorom óta. Az anyjáék a szomszédaink. Tetszett a nagydumás, laza, bőrdzsekis fazon. Aztán egyszer csak észrevett. Előttem nem kellett titkolóznia, mindent tudtam róla, és nem ítéltem el. Így alakult az élete. Hozott pár rossz döntést - most már, közel az ötvenhez, nem fog. Nem látszik rajta a kor, nem hízott el, nem kopasz, adott a kinézetére, bár a stressz azért nyomot hagyott rajta.

Elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Áthívták a szüleim ebédre, hogy megbeszéljük, mit is tervezünk. Rendes ember az én Palim, felugrott az asztaltól, hogy segít behozni a levest, de megbotlott. Benézte, hogy hol a küszöb, a tarkójánál esett rá az asztalra. Láttuk, hogy nagy a baj. Kórházba került, komoly sérülése lett, most már rehabilitáción van. Az orvos szerint hosszú idő lesz, de meggyógyul. Most nem emlékszik semmire. Rám sem. Az egész kalandos élete homályba veszett. De én így is kitartok mellette. Most legalább tényleg tiszta lappal indulunk...

Törőcsik Edit novellája

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock