Észrevettétek már, hogy minden közösségnek van egy titkos összetartó ereje? Az, hogy legalább egy embert utálnak benne. Lehet ez az iskolában Pistike, aki mindig felkészült, sosem késik, és a cuccait sem hagyja otthon.
Vagy az edzésen Betti szülei, akiknek a lánya a legtrendibb cuccban feszít, elsőként tesz sikeres sportvizsgát, remekül csinálja a gyakorlatokat. És amíg a többi szülő a befizetni való tagdíjakkal hadakozik, ők már a jövő évi tábort is kifizették. Esetleg a munkahelyen az a csávó, akinek mindenhez van hozzáfűznivalója és mindenkinél mindent jobban tud.
Ha eddig jutottál és rázod a fejed, hogy nálatok ilyen nincs, lehet, hogy pont te vagy az, akit nem kedvelnek... Egy biztos: érdekes megfigyelni a csoporton belül ható erőket. Akár építő, akár romboló hatásúak, mindenképp visszahatnak a tagokra.
Szerencsés csapat, ahol a pozitív, megerősítő tevékenységek és a jó példák kapnak támogatást a kirekesztő viselkedés helyett. Nem tudom, miért van a legtöbb emberbe belekódolva, hogy kell egy közös ellenségkép. Nem értem, sokan miért nem tudnak őszintén örülni mások sikereinek. Holott lehet, hogy ez a másik vért izzadt azért az eredményért.
Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, rengeteg mindent találunk a felszín alatt. Pistike azért olyan felkészült, mert ezt látta a bátyjától, és az apai minta is ezt erősíti. Csak akkor kapcsolhatja be az Xboxot, ha kész a lecke és katonás rendbe hajtogatta a ruháit. Bettikéről nem tudják, hogy teljesítménykényszeres. A szüleinek elsőre soha semmi nem sikerült, így azt szeretnék, ha a lányuk könnyebben érné el a céljait, ezért maximalisták vele. A munkahelyi csávót pedig elnyomták otthon. Az ő véleménye sosem számított, ha mondott valamit, mindig lehurrogták, így a munkahelyén igyekszik kompenzálni. Örül, hogy végre meghallgatják és néha esetleg megdicsérik a meglátásaiért.
Ugye, hogy nem minden fekete-fehér? Sokszor némi empátiával simán átfordíthatnánk ezeket a kapcsolatokat. Nem mondom, van olyan, amikor megalapozott az ember ellenszenve. De sokszor csak a külsőségek és egy-egy gesztus alapján ítélünk, mert nem akarunk jobban a dolgok mögé nézni. Nem kellene sok, csak egy jókor feltett kérdés, esetleg egy bátorító mondat, és a másiknak olyan arcát is megismerhetnénk, amit előtte nem láttunk.
Az is megeshet, hogy sajnálod azt, akit a közösség - természetesen a háta mögött - pellengérre állított, mégsem állsz ki érte, mert fontos, hogy tartozz valahova. És ha a többség cikizi, akkor velük mosolyogsz te is. Mégis azt javaslom, hogy mielőtt ítélkeznél és lesújtóan nyilatkoznál másokról, próbáld meg magad a helyükbe képzelni.
Mielőtt lehurrogod, kérdezd meg, hogy ezt vagy azt miért csinálta! Lehet, épp csak ennyire van szüksége ahhoz, hogy a viselkedése más irányba forduljon. És hálás lesz azért, hogy toleranciával és empátiával közelítettél felé. Ne állj be a kreált ellenségképeket éltetők sorába, mert sosem tudhatod, mikor fordul a kocka! Eljöhet a nap, amikor téged pécéznek ki...
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
