Szigorú férfinak tűnsz, de megszelídítelek!

Nem ilyen név- és születésnapot képzelt magának. A szülei a határ túloldalán ragadtak, Záhonynál nem volt egyszerű átjutni. A barátnői elutaztak a családjukkal, most, hogy végre ki lehet mozdulni. A szomszéd srác, Peti is csak jövő hétvégére ígérte, hogy megnézi a bekrepált dolgokat. Így a lány először olvasni próbált, hogy elterelje a figyelmét, de nem volt hozzá türelme. Végső elkeseredésében úgy döntött, elmegy futni, legalább kiszellőzteti a fejét.

Elképzelte, hogy a nagyi sopánkodva összecsapja a kezét, az anyja aggódva járkál, és az apja a maga higgadt módján mindkettejüket nyugtatgatja. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem hallotta meg, amikor szólították. Arra riadt, hogy egy árnyék megállt felette. Majd egy csokoládébarna szempárba nézett. Még a maszk sem tudta eltakarni, hogy az illető mennyire dühös.

- A kisasszonynak talán külön kérvényt kell benyújtani, hogy fáradjon a rendelőbe? - dörrent rá bariton hangján a szempár gazdája.

A lány nem győzött szabadkozni, míg a rendelő felé sántikált, bár a férfi egy szót sem hallott belőle. Lendületesen haladt előre, nyomában az egyre inkább lemaradó lánnyal. Gyorsan kiderült, hogy az orvos már a 25. órát tolja a műszakban. Eközben még autóbalesetes sérülteket is műtött, és alig pihent. Az asszisztensnő fellélegzett, amikor a férfi átment a másik helyiségbe. "Kovács doki alapvetően jó fej, de már nagyon fáradt. Ne vegye magára, nem önnek szól a dühe" - fordult szabadkozva a lány felé.

A röntgen után már gyorsabban mentek a dolgok, Tündi kapott egy rögzítőt a bokájára, az orvos pedig a lelkére kötötte, hogy egy hét múlva ne hagyja ki a kontrollt. Ahogy átadta a papírokat, véletlenül egymáshoz ért a kezük.

- Ez egy ilyen nap. Jobb, ha nem jön közelebb, doktor úr, mert ma mindent elrontok, amivel kapcsolatba kerülök - úgy nevetett, hogy a könnye is csorogni kezdett. Az orvos értetlenül állt, mire a lány beavatta a napjába.

- És még azt hittem, nekem van rossz napom - mosolygott a maszk mögött a férfi. - De úgy látom, magával nem lehet versenyezni.

Tünde ezek után már megkönnyebbülten számolt be szüleinek a sorscsapásokról, miközben a taxi hazafelé vitte. Felsántikált az emeletre, és elgondolkodva állt meg a hűtő előtt. Hiába készült epres tortával a szüleinek, ha ma nem érnek ide, és nincs senki, akivel megoszthatná. Gondolt egy merészet, újra taxit hívott, és a kórház felé vette az irányt. Alig lépett be a sürgősségi ajtaján, megcsörrent a mobilja.

- Dr. Kovács Norbert vagyok. Remélem, nem zavarom. Csak... Rendezgettem a kórlapokat, és most látom, hogy magának nemcsak név-, de születésnapja is van ma. Engedje meg, hogy boldog szülinapot kívánjak, és elnézést a kirohanásomért. Tünde hangosan felkacagott.

- Tudja mit, doktor úr? Elfogadom a bocsánatkérését, ha szakít rám néhány percet. Itt vagyok a kórházban. Nem lett volna kivel elfogyasztani az ünnepi tortámat, és úgy gondoltam, ön és a nővérek megérdemelnek egy kis kényeztetést a nehéz nap után. Áll az alku?

Nem kellett sokáig várnia az orvosra, az ápolónők bevezették a nővérszobába. A torta mindenkinek ízlett. Kedvesek voltak vele, ajándékot is kapott, fotók is készültek, és hamarosan azt is elfelejtette, hogy fáj a lába...

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock