Egy értelmes férfi nem menekül kapcsolatba válás után!

A balzsamos nyári este hangjait elnyomta az udvar másik végében berzenkedő ikrek sivalkodása. Az anyjuk hiába igyekezett beterelni őket a házba, a két ötéves minden tehetségét bevetve ellenállt a szülői akaratnak.

- Keress nőt magadnak, öregem! Előtted az élet minden lehetősége - mondta Karesz a sörösüveget lengetve, mintha csak nyomatékot akarna adni a szavainak.

Balázs egykedvűen elhúzta a száját, és válaszként nagyot húzott a söréből. Nem voltak még csak becsípve sem - egyikük sem az a fajta -, de a helyzet mégis amolyan italozós este hangulatát hozta.

- Nem érzem szükségét. Még nem. Majd. Talán néhány hónap múlva. "Vagy évek" - tette hozzá gondolatban.

Alig volt még túl egy csúnya váláson, és semmi kedve nem volt belevetni magát az "élet lehetőségeibe". Kizsigerelve, megtörve és fásultan érezte magát. Pillanatnyilag semmiben nem lelte örömét, és úgy érezte, nemhogy kedve, de energiája sem lenne egy új kapcsolat kialakítására. Ha csak belegondolt, hogy megint alkalmazkodnia kellene valakihez, ismét felvenni egy másik ember ritmusát - egy olyat, ami valószínűleg teljesen eltér a felesége mellett évek alatt megszokottól -, máris olyan ólmos fáradtság nehezedett a lelkére, hogy menten magába fordult.

- Nem állok rá készen - bökte ki egykedvűen. - Most bárki jönne, csak hozzá hasonlítanám. Közös hobbik, közös meló, hasonló érdeklődés, közel azonos értékrend... Minden másban meg összecsiszolódtunk. Idő kell, hogy előbb megtaláljam a magam ritmusát, mielőtt újra máshoz igazítom.

- Mégis összekaptatok - tapintott rá a lényegre Karesz.

A nyers tárgyilagosság rosszulesett Balázsnak. Ő most inkább csak lazulni akart, semmi szüksége nem volt sebeket tépő, kéretlen tanácsokra.

- Amúgy sincs olyan nő a környezetemben, aki... - próbálta elterelni a témát, de a másik a szavába vágott:

- Mert nem is keresed. Hogy is látnád meg, ha nem akarod? Nézz meg engem és Zsókát! Mindketten voltunk már házasok korábban. Szar házasságban, hogy pontos legyek. Azután találkoztunk. Összejöttünk... A gyerekeink már nagyok, kirepültek. Amikor otthagytuk egymásért az előző párunkat, az már senkinek sem fájt. Na jó, a vagyon megosztása az igen. De most meg, nézz hátra! Ismét van egy szép házam...

- Meg rohadt nagy hiteled - szúrta közbe gondolatban Balázs.

- ...szerető feleségem, és két szép közös kislány. Újrakezdtem mindent, és bejött. Elmúltam ötven. Boldog vagyok, és már semmi többet nem akarhatok. De te még alig múltál harminc! Előtted az élet!

Egy ideig mindketten a lüktető zsarátnokot figyelték, ahogy fel-felizzott a szellő érintése nyomán.

- Szedjétek össze a papírtányérokat, mielőtt teljesen besötétedik! - kiabált nekik Karesz felesége az ajtóból. - Reggelre szétfújja a szél, aztán megint ki lesz az, akinek össze kell szednie a bokrok tövéből?

- Jól van már! - üvöltött vissza a férje, a közöttük lévő távolsághoz képest indokolatlanul hangosan.

A szalonnasütést követően jó ideig nem szerveztek hasonló estét. Balázsnak nem volt kedve a kéretlen tanácsokhoz, ezért valahányszor szóba került az újabb "buli", ilyen-olyan indokokkal kimentette magát. Még így is megkapta a "nézz meg engem, ötvenévesen találtam meg az igazit" dumát, valahányszor csak összefutottak. "Sosem késő újrakezdeni" - nyomta Karesz a litániát. "Na meg gondolj bele: negyven alatt még változnak a dolgok, könnyen rájön az ember, hogy elcseszte. Az újrakezdés a tuti! Ötven felett már lenyugszik az ember, ilyenkor már senki nem lép félre. Annak is örülni kell, hogy nem egyedül vagyunk."

Egy idő után Balázs elköltözött a környékről. Máshol kapott munkát, és egyébként is úgy volt vele, hogy jobb, ha távol kerül a régi emlékek helyszínétől. Akkor talán könnyebb lesz az újrakezdés is. Két évvel később hallotta, hogy Kareszék szétmentek. A nő vitt mindent: a házat, a két kislányt - és a boldogságot is.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock