A lélekre áldozz időt, ne a pénz hajszolására!

Persze mindezt sokszor öntudatlanul, szándékosság nélkül tesszük. Ez a világ sok mindenről híres, de a lassú, nyugis tempó pont nem jellemző rá. És mi többnyire - mert az élet minden területén rohanásra vagyunk kényszerítve -, nehezen gyakorlunk türelmet az emberi kapcsolatainkban.

Többre, mint egy hosszú hétvégére, vagy egy hét szabadságra - ami persze sosem azzal telik, amivel kéne. De legalább már nem ér derékig a fű az udvaron, nem tornyosul az edényhalmaz a konyhában, nem gyűlik a vasalatlan ruhák tömkelege tovább a szekrény alján - vigasztaljuk magunkat. Pihenni sincs idő, nemhogy egymással törődni.

Pedig hányszor megfogadjuk, amikor valami törés történik az életünkben, hogy "A francba az egésszel, mostantól a barátaim, a társam, a családom lesz az első!" És eldöntjük, hogy innentől más lesz a prioritás az életünkben. De aztán rájövünk, hogy a többiek is folyton csak dolgoznak: "Három napja hívtam, és annyira sem méltat, hogy visszacsörögjön." Mert hát tudod, hogy van ez. Persze, mindig megbeszéljük, hogy innentől minden más lesz, és ezentúl több, minőségibb időt áldozunk egymásra az életünkből.

Az élet nem áll meg. Csinálni kell, nincs ilyesmire idő, hogy lelkizés. Nincs ilyenekre idő, hogy hajnalig tartó nosztalgiázás felnőttként a játszótéri mászókán csüngve. Nincsenek már napfelkeltéig beszélgetős éjszakák, csak úgy random, mikor véletlen összetalálkozunk az utcán, és a hintákban felnőtt gyerekekként kötünk ki. Már nincs idő önfeledten nevetni. Tartani kell a lépést, tudod, hogy van ez...

Tudom, mi az elvárás. Azt is, hogy a normalitás határának valójában köze nincs a normalitáshoz. Nehéz az élet, de inkább legyen abból a néhány ellógott túlórából egy egyszerű, nyugodt hétvége - akár otthon, egy erdő közepén, vagy egy homokos parton -, mint egy csinos nyakékkel több a házassági évfordulón, vagy néhány menő ruhával több a szekrényben.

Bár sokszor én is csak futom a köröket a mókuskerékben, innentől kezdve igyekszem gyakrabban emlékeztetni magam arra, hogy inkább ezerszer hanyagoljam el a hétköznapokat, mint a szeretteimet. Hogy majd egyszer úgy gondolhassak vissza erre az útkeresésre, mint életem egyik meghatározó döntésére, amit soha, egyetlen percre sem kellett megbánnom.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock