Hajni is olyan nő volt, aki nem tudta megszabni a partnerének, hogy meddig mehet el, mit tehet meg. A párja gyakorlatilag játékszerként bánt vele - ő pedig hagyta. Közelebb volt már a negyvenhez, mint a harminchoz, egyszer sem volt még feleség, és az anyaságot is csak könyvből ismerte. Idejekorán a saját lábára kellett állnia, mert 19 évesen elvesztette a szüleit egy baleset miatt.
Nem voltak rokonai, csak a nagyszülei, azonban nem akart a terhükre lenni - ezért nagyon fiatalon önálló életet kezdett. Eladta a szülői házat, és onnantól kezdve csak a hajtásról, gürcölésről szólt az élete. Két kezén sem tudná megszámolni a munkahelyeinek és lakhelyeinek számát. Ugyan jobban keresett, mint az átlag, de megállapodni nem tudott. Ezért is lehetett az, hogy 20 év után vette meg élete első lakását, pedig megengedhette volna magának.
Tamás ekkortájt lépett az életébe. A munkahelyükön ismerkedtek meg - egy osztályon dolgoztak. A nős, kétgyermekes férfi - elmondása szerint - csak a gyerekei miatt nem vált még el a sárkánytól, amivé a felesége vált.
Amikor ismerkedni kezdtek, Hajni már két éve magányosan élt - nem volt férfi sem az életében, sem az ágyában. Finoman fogalmazva is éhezett a szeretetre és a törődésre. Nem is utasította vissza Tamás közeledését, bár pontosan tudta, hogy házas. Imponált neki a férfi figyelmessége, a munkahelyi beszélgetések, a közös kávézások és a kedveskedő csokik, amiket ajándékba kapott. Van, amikor ennyi is elég ahhoz, hogy azt higgyük: komolyan érdeklődnek irántunk. Két év pedig elég hosszú idő volt ahhoz, hogy Hajniban kikapcsoljon a vészcsengőt és eluralkodjanak rajta a vágyak - megadta magát a férfinak.
Szenvedélyes órákat töltöttek együtt, de a kapcsolatuk illegalitásban maradt. Tamásnak esze ágában sem volt válni, nem akarta otthagyni a gyerekeket. Hajni beérte ennyivel is, és még akkor sem panaszkodott, nem lázadozott, amikor hónapok elteltével sem mentek együtt sehova - csak a hálószobában találkoztak, és ott is szinte csak szeretkeztek.
A baj akkor kezdődött, amikor Tamás drasztikusan csökkentette a találkozások számát. A figyelmessége nem maradt el, a gyárban ugyanolyan volt, mint eddig: kedves és figyelmes, de egyre kevesebb időt töltöttek együtt. Helyette csak írogatott és panaszkodott esténként, hogy de jó lenne inkább vele lenni, mert otthon csak veszekedés van, és tök szar az egész. Még azt is felajánlotta, hogy szakítsanak, mert ő ennél - jó pár évig még biztosan - nem adhat többet.
Hajni nem tudott elszakadni tőle, a szíve szakadt volna bele, nem tudta elengedni. Beletörődött a sorsába. Azt hitte, neki egyszerűen ezzel és ennyivel kell beérnie. Azzal vigasztalta magát, hogy a semminél még ez is több, hiszen ha Tamás nem lenne az életében, akkor teljesen egyedül lenne.
Inkább elfogadta, hogy Tamás diktálja a játékszabályokat. Akkor találkoztak, amikor Tamás éppen ráért, nem akkor, amikor Hajni szerette volna - pedig csak arra vágyott, hogy többet lehessenek együtt.
Mégsem szakított, feladta. Nem küzdött már magáért. Feláldozta magát, odaadta az életét egy titkos kapcsolatért, egy férfiért, aki nem is szerette, nem becsülte eléggé, mert ha szereti, akkor mindent megtett volna érte. Még azt is, hogy felrúgja az egész addigi életét.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.