Cselédre vágytál, akit megalázhatsz, nem feleségre!

- Hol a slusszkulcs? - dörmögte indulatosan. - Egy óra múlva kezdődik a meccs. A végén még lekésem! És még össze kell szednem a fiúkat is!

A haverjairól beszélt, akikkel naphosszat vedelik a sört minden hétvégén. Saci arcán végigfutott a méla undor, ahogy arra a három naplopóra gondolt. Nem szerette őket, mert állandóan obszcén vicceket meséltek, és trágárul viselkedtek a társaságában. De valahányszor megemlítette Imrének, csupán annyi volt a válasz, hogy ne legyen már ilyen mimóza, hiszen a pasik mindig így beszélnek. Ahelyett, hogy védelmébe vette volna, a férfi még őt hibáztatta. Elvégre mindig, mindenért ő a hibás.

- Hallod, Saci? Hol az a rohad kulcs? Fogadjunk, hogy te tüntetted el valahová!

- A helyén kerested már? - A nő elharapta a mondat végét, az utolsó szavak már nem is hallatszottak.

- Ja, szerinted hülye vagyok? - vágta rá a férfi, de a hangokból ítélve tiszta sor, hogy a kulcsot a helyéről, a fali tartóról akasztotta le. - Na, megvan.

- Szívesen... - suttogta Saci, miközben Imre bevágta maga mögött az ajtót.

Mindez olyan alattomosan simult az életébe, hogy Saci évekig fel sem fogta. Egy kollégája szembesítette vele néhány évvel ezelőtt. "Te komolyan azt hiszed, ilyen egy normális párkapcsolat? Hogy mindig mindenért te vagy a hibás, és soha semmi sem jó, amit csinálsz? Csinos vagy és sportos, ráadásul most léptettek elő. Bármelyik pasi összetenné a kezét, ha ilyen felesége lenne."

"Sacikám, neked oltári mázlid van ám velem! Mire is vinnéd nélkülem? Ugyan, kinek is kellenél...? Szerencse, hogy itt vagyok én, aki imád téged..." - hangzott el gyakran Imre szájából. De ezek csak szavak voltak, a tettek valahogy elmaradtak. Minden, amit Saci szeretett volna, az nem volt fontos, mindig mindenben Imre akarata érvényesült.

Sem a főztje, sem a tiszta, meghitt otthon, de még az előléptetéssel járó fizetésemelés sem érdemelt elismerő szavakat. Inkább a cselédje, semmint társa volt a férfinak. Rabszolga, akit mindig emlékeztetni kellett arra, hogy hol is van a helye.

Odakint végre felbőgött a BMW - a férfi szeme fényének - motorja, és Imre elhajtott. Hamarosan kezdődik a meccs... Ekkor Saci gondosan elmosta a konyhakést, és a csepegtetőbe rakta. Elzárta a gázt, és mindent elpakolt maga után. Végignézett a lakáson, amit együtt vásárolták hosszú évekkel ezelőtt. A felvett hitelt közösen törlesztették, tavaly járt le a kölcsön. De ez akkor is Imre birodalma volt.

Azután ráérős mozdulatokkal cipőt húzott, magára kapott egy könnyű felsőt, és kilépett az ajtón. Semmit nem vitt magával. Se ruhát, se ékszert, se fényképeket. Ha tehette volna, még az emlékeket is hátrahagyja. Várost, munkát és életet cserélt. Nulláról kezdett mindent, távol mindentől és mindenkitől, akit ismert. A fizetéséből az albérletre is alig futotta, és annyi szabadideje sem volt, hogy új kapcsolat után nézzen. Na, nem mintha készen állt volna rá.

Fél évvel később egy közös barátjuktól hallotta, Imre azóta is várja, hogy hazatérjen: "Még most is azt mondogatja, hogy úgysem viszed semmire. Egyszerűen nem érti meg, hogy neked már egy másik életed van. Nélküle."

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock