Nem leszek többé a rabszolgád, akit megcsalhatsz és semmibe vehetsz!

Nem foglalkoztam ezzel, úgy hittem, hogy ez így van rendjén. A férfiak már csak ilyenek: kitekintgetnek a kötöttségekből, de hát hozzám, hozzánk jön haza, pénzt is hazaad, szóval, jó ez így. Nem vettem észre, hogy - bár lazán azt hittem és mondtam: ez nem érdekel -, emésztett belülről a dolog. Fáradt voltam és kimerült. Erről sem beszéltem senkinek. Neki sem. Senkinek sem egyszerű az élete, de biztosan vannak, akiknek nem az a legnagyobb gondjuk, hogy fáradtak és kimerültek.

Igyekeztem pihenni, bár egész hétvégén főztem, hogy hétköznap ne kelljen. Így viszont már szombat kora reggeltől menetben voltam: bolt, reggeli készítés, ebéd, aztán nekiálltam előkészíteni a hét többi napjára az ételt. Közben takarítás, mosás, vasalás, és persze ott volt a kert is. Vasárnap megint reggeli, majd vasárnapi ebéd, amire mindig elhívtam anyósomat, hogy legalább heti egy nap ne kelljen egyedül ennie. Ebéd után a férjem ledőlt, mert fáradt - rám maradt az anyja. Beszélgettem vele, közben elpakoltam, felmostam, és mire öt óra lett, már alig álltam a lábamon. De hát mindenki így csinálja, nem?!

A férjemnek heti egyszer, csütörtökönként csapatépítésre járt. Ez azt jelentette, hogy nem jött haza, az egyik kollégájánál aludt. Azon a csütörtök éjjelen nem tudtam aludni, mert az furakodott be a gondolataim közé, hogy ez az ember, aki a férjem, nem szeret engem. Hogy miért pont akkor és miért pont így, nem tudom. És csak peregtek a képek a szemem előtt, hogy soha nem segít nekem a háztartásban, hogy rám hagyja az anyját, hogy egyszer sem kérdezte meg a tizenöt év alatt, hogy kérek-e egy teát. Azt sem tudja, hányadikos a lánya.

Másnap, ahogy szoktam, elmentem dolgozni, és elhatároztam: este biztosan beveszem az altatót. Bevettem és vártam. De az agyam nem tudott kikapcsolni. Kedd volt, mellettem feküdt az ágyban. Mit feküdt? Jóízűen hortyogott - én meg szenvedtem. Hagytam, hadd pihenjen, és bevettem még egy szemet. Úgy feküdtem, mint a ravatalon. Kinyújtózva, karjaim a mellemen összekulcsolva, és vártam, hogy jöjjön már az alvás. Helyette a reggel jött el. Rosszul voltam, hogy két napja nem aludtam, de elmentem dolgozni - hátha ez kell a teljes kifáradáshoz.

Az ágyba úgy indultam, hogy már három szem altatót vettem be. Rá volt írva a dobozra, hogy ennyit nem szabad, de én aludni akartam - nem érdekelt. Feküdtem, vártam, de lepergett előttem az egész életem, mint egy film. És azt is láttam, amit a szememmel évek óta nem, hogy férjem mit csinál, merre jár. Láttam a csütörtök esti bulikat, láttam a nőket.

Hajnalban, amikor csörgött az óra, csak annyi maradt meg, hogy kikeltem az ágyból, és onnantól filmszakadás. Észre sem vette, hogy elájultam, aludt tovább - ő fél órával később szokott kelni. Nem vette észre, hogy az ágy mellet eszméletlenül fekszem. Kiment a konyhába, ott keresett, ahol lenni szoktam. Szólongatott. Azt hitte, elmentem a boltba.

Összekészült, és már a garázsban volt, amikor feltűnt neki, hogy nem mehettem el a boltba, mert otthon van a kocsim. Visszarohant a házba, és ordítva keresett. Így ébredt fel a gyerek is, együtt találtak meg a hálószobában az ágy mellett fekve. Mentőt hívtak. Három hónapig voltam magamon kívül. Azt mondják, ilyen az ébredés. Amikor rájössz, hogy amit valóságnak hiszel, az csak egy álom. Ezért nem tudtam aludni, mert az egész életem egy csalfa álom volt.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock