Aljas rágalom, hogy a férfiaknak lövésük sincs a gyereknevelésről!

Azt állítani, hogy a férfiak soha a büdös életben nem foglalkoztak gyerekneveléssel, és lövésük sincs, milyen az, oltári nagy tévedés. Ez csak púder, de lássuk, mi van a smink alatt!

Hadd tartsak egy mini történelemórát, és röppenjünk vissza az őskorba, ahol az ember még nomád, vadászó és gyűjtögető életmódot folytatott! Igen, ősapa eljárt vadászni, a csecsszopót meg otthon hagyta ősanyának. De ősapu végig dicsérgette, fegyelmezte és támogatta a kicsit. Aztán, mikor a csemete már talpra bírt állni, ősapa tanítani kezdte a férfias dolgokra. Később pedig már magával vitte a vadászatokra is. Sőt, mikor épp nem vadásztak, ősapa otthon volt, és rengeteg ideje volt a családjára.

Mindenkinek megvolt a maga feladta, attól függően, hogy fiú volt vagy lány. De mindegy is, hiszen az apa ekkor is részt vett a családi életben. Sőt, rengeteg család a mai napig együtt műveli a földet. Bőven akadnak olyanok is, akik még emlékeznek arra, hogy vidéken a nagyapjukkal együtt gondozták a jószágokat és termesztették a zöldborsót.

Az ipari forradalom és a háborúk idején, amikor a nők is elmentek a dolgozni, ez megváltozott. Apa a fronton volt, vagy egy gyárban gürizett. Csak ekkor kezdődött el az, hogy apa reggel eltűnt és este jött haza - már ha hazajött. Eddig a korig csak az nem nevelte a gyerekét, aki halott volt.

Tehát mindössze csak pár száz éve áll fenn ez a helyzet, korábban viszont komoly hagyománnyal bírt, hogy a családfő is jelen van a gyereknevelésnél. Tény, hogy ma jóval kevesebb férfi vesz részt a gyermeknevelésben, mert magukra vállalták az egyedüli vagy legfőbb kenyérkereső szerepét. Emiatt hetekre, hónapokra elutaznak külföldre, vagy csak hétvégente vannak otthon - akkor is hullafáradtan.
Hozzá kell tenni, a férfiak mindig is szerettek részt venni a gyereknevelésben, legalábbis évszázadokkal, évezredekkel korábban.

Ám még ezek fényében sem igaz az, hogy ma egy apa egyáltalán nem veszi ki a részét a gyereknevelésből. Hála a mennyei mannának, ma is rengeteg olyan férfi van, aki gyerekkorában jó példát kapott - egy dolgos, de családcentrikus apát vagy nagypapát. Olyan értékrendszert építettek fel, aminek köszönhetően vállalják, hogy a gyermekük életének aktív szereplői legyenek.

Ugyanúgy vágynak arra, hogy a gyerekük rájuk is hasonlítson: életképes, sokoldalú, tanult, ügyes legyen. A fiú legyen a férfias, a lány pedig legyen testben és lélekben is erős, hogy megvédhesse magát. Mindkét nemnek szüksége van a férfierőre. Nem egy férfit ismerek, aki boldogan nevelgeti a gyermekeit. Nemcsak kötelességből, hanem valóban örömöt is szerez neki.

A mai korban pedig pláne disznóság azt mondani, hogy a férfiak nem vesznek részt a gyereknevelésben. A megváltozott nemi szerepek miatt már a férfi is otthon maradhat a gyerkőccel, amíg anya dolgozik. Talán nem mindenki vállalta önként és dalolva, de megtették. Ezt diktálta a kötelesség, és nem lehet kizárni azt sem, hogy menet közben nagyon megszerették az új szerepüket.

Ez a dolog mindenképpen jó, ugyanis közelebb viszi a nőt és a férfit egymáshoz, így sokkal jobban megértik egymást. Ám hosszú távon az lenne a legideálisabb, ha mindketten ugyanúgy nevelgetnék, terelgetnék a csemetéjüket. Ahelyett, hogy pocskondiáznánk a férfiakat, arra kellene törekedni, hogy ismét a család, de főleg a gyermekeik életének aktív részesei legyenek. Ne a pénz, hanem a család legyen az úr!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock