Olyankor aztán feszült figyelemmel nézem a távolban gépelő ujjak bizonyítékait, és alig bírom kivárni, hogy végre elolvashassam őket. Viszont most a kis fekete pöttyök hiánya rendkívüli módon bosszantott, mert szinte biztosra tudtam, hogy Tamás megint Petrával beszélget. Kivel mással? Hiszen nekem nem jön tőle semmi üzenet. Bezzeg Petrának ír, miközben velem ma még fel sem vette a kapcsolatot.
Akkor férkőzött be ez a vízió a gondolataimba, mikor hazugságon kaptam Tamást, aki a volt barátnőjével levelezgetett. Minek Petrázik még mindig?
Különben is, ha egy párt alkotunk, akkor nem úgy lenne normális, hogy egymással osszuk meg a gondolatainkat? Az a másik nő hosszú évekkel ezelőtt volt a társa. Vajon milyen mély érzelmi szálak köthetik Tamást a volt szerelméhez, ha még mindig szüksége van arra, hogy rendszeresen dumcsizzanak?
Pedig nem kértem sokat. Belementem, hogy tartsák a kapcsolatot az exével, de ez korlátozódjon az ünnepekre, és maradjon az udvariasság szintjén. Márpedig a közel napi szintű levelek, amikre egyszer a véletlenül nyitva hagyott chat ablakban találtam rá, nem erre utaltak. És az utolsó üzenetváltás dátuma is fájón közeli volt. Főleg, hogy Tamás azzal nyugtatott legutóbb, hogy ő már hónapok óta nem írt Petrának.
Számomra a bizalom rendkívül fontos - főleg úgy, hogy távkapcsolatban élünk. Kell az az érzelmi biztonság, amitől nyugodtan alszom - mert tudom, hogy a párom még csak gondolatban sem kalandozik el idegen "tájakra". Persze tudtam, hogyPetra több ezer kilométerre lakik Tamástól - de ez rám is igaz. Na, de így hogyan bízzak meg benne, hogyan lépjen magasabb szintre a kapcsolatunk, ha állandóan kételyek gyötörnek?
Többször is megtörtént már, hogy felelősségre vontam Tamást, aki elmismásolta ezeket a levelezéseket. Ráadásul, mikor Petra kitette a közös kiskedvencük halálának évfordulóján azt a bizonyos megemlékezős posztot, Tamás azonnal belájkolta. Biztos vagyok abban, hogy az a poszt se volt véletlen. Mert ki másnak tette volna ki, ha nem Tamásnak? Hogy felhívja magára a figyelmet. Régi kedves emlékekkel próbálta magához láncolni. Igaz, hosszú pórázon tartotta, de soha nem engedte el a végét.
De én nem leszek tagja ennek a hármasnak. Én kétszemélyes kapcsolatra vágyom, és ebbe Petra nem fér bele. Ezek a kis pöttyök, pontosabban azok hiánya pedig megőrjítenek.
Nem, nem figyelhetem állandóan a telefonomat, mert egyszer valóban belebolondulok a féltékenységbe. De vajon, ha Tamás akkor igazat mondott volna, és bevallotta volna, hogy Petrával azóta is meghitt kapcsolatot ápol, akkor most nyugodtabb lennék? Próbáltam elfogadni a helyzetet, hiszen Tamás állandóan azt hajtogatja, hogy én vagyok az ő igaz szerelme. Na, de akkor miért kell neki Petra is?
Nem szabad többé ezeket a kis fekete pöttyöket bűvölnöm - gondoltam, és feltettem egy kávét. De akkor miért van online? És vajon kinek ír? Kávékortyolgatás közben mereven bámulni kezdtem a képernyőt, hiszen a zöld szemű szörnyeteg, a féltékenység, ismét befurakodott a lelkembe. Közben pedig Tamás profilképe mellett az a fránya pötty még mindig zölden világított, de egyetlen szó sem érkezett hozzám...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.