Lusta dögnek tartasz, mert otthonról melózom?

Tudom, hogy vannak olyanok, akik ezt imádják. Akik élnek-halnak az irodai létért, azért, hogy a főnök büszke legyen rájuk. Próbáltam, dolgoztam majd' tíz évig multinál, és majdnem belehaltam az unalomba, a sivárságba. Engem nem hoz lázba, hogy a ki tudja, milyen eredményekért gürizzek, hogy hozzam azokat a ki tudja, mit bizonyító számokat. Azért erőltessem meg magam és szálljak hétkor buszra, hogy bemásszak egy irodába, ahol Józsi, a főnök, felügyelheti, ahogy termelek.

Néhány hete beszélgettünk egy belvárosi kávézóban a srácokkal, és nagyon fura volt, amit meséltek. Mivel én úgy állok az otthon végezhető munkához, hogy ha nem dolgozom, akkor nincs pénzem. Ergo, ha enni és élni akarok, nincs mese, nyomnom kell. Nekem ez alapállapot, így bele sem gondoltam, hogy másnak mit jelenthet az otthoni munka. Nos, ezek a srácok durván felnyitották a szemem.

Most már kicsit megértem a munkáltatókat, akik nem engedik a home office-t, mert attól félnek, hogy az alkalmazott így jó eséllyel semmit nem fog termelni. Az egyik beszélgetőtársunk ugyanis elmesélte, hogy le lett tolva, mert elaludt munkaidőben. És mindezt még le sem tudta tagadni a főnökének, mert olyan kómás volt, mikor az megkérdezte, hogy mit csinál éppen, hogy nem tudott semmit kamuzni. Rávágta, hogy most ébredt...

Számomra ez elképesztő. Naiv és (valószínűleg) megfelelő munkakultúrával rendelkező emberként bele sem gondoltam, hogy a vezetőknek van okuk a bizalmatlanságra a munkavállalóval szemben. Hiszen magamból indulok ki, és én dolgozom... Dolgozom, mert akkor lesz pénzem. Mégis én és a hozzám hasonló szabadúszók vagyunk a világ számára a léhűtők.

Nos, kedves világ - főként, akik szerint az otthoni munka az nem munka -, megsúgom, hogy én azt az időt is melóval töltöm, amit más utazással vagy kávézgatással. Olykor még ki se nyílik a szemem, de már ülök a gép elé! Természetesen tudom, hogy nem szabad általánosítani, akár freelancerekről van szó, akár fix munkaidős dolgozókról. Amúgy is mindenki élje úgy az életét, ahogy jólesik neki. Hiszem, hogy a világunkban a kötöttséget kedvelőkre és a szabadszelleműekre is szükség van. A lényeg, hogy ne mutogassunk egymásra!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock