Hisztis kölyköket neveltek, az enyém nem ilyen lesz!

Akinek pedig van... Sokan szerencsére normálisan reagálnak, de rengeteg nőtől először is kapok egy gyorstalpalót anyaságból. Másodjára jönnek a horror sztorik a szülésről. Mert reped és szakad és fáj és úristen, de persze ennél szebb nincs a világon. Szóval, ott ülök megsemmisülve, és végeredményben nem tudom feltenni a kérdéseimet.

Márpedig igenis van véleményem, akkor is, ha még nincs gyerekem. És engedjék már meg, hogy már most legyen egy elképzelésem, hogyan szeretném majd nevelni, hogy egy viszonylag normális, társadalomba illő embert faragjak belőle! Először is, nem értem azokat a szülőket, akik tisztában vannak vele, hogy fullba tolják az elkényeztetést, mégis csinálják.

Majdhogynem ezüst tányéron, pukedlik közepette kapja meg a gyerek, amit éppen kiböffent a tejpacás kis száján. Anya meg apa pedig fejvesztve rohan, hogy teljesítse a következő és az azutáni követelést is. Mint egy morbid videójáték, ahol a szülők lételeme, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban teljesítsék a feladatokat. Aztán ha valami félresikerül, jön a hiszti cunami, ami visz mindent. Füleket, idegeket nem kímélő mutatvány, akár házon kívül is.

Félreértés ne essék, nem azokra a hisztikre gondolok, amikor beteg a gyerek, vagy épp kialvatlan. Sőt, nem is azokra, amik a dackorszak természetes velejárói. Nem! Azokról az esetekről beszélek, amikor a gyerek azért hisztizik, mert tudja: ezzel eléri, amit akar.

Ez mind a szülő hibája! Meg lehet kövezni nyugodtan a véleményemért, rá lehet vágni, hogy én még nem voltam szülő. De egyetlen gyerek sem születik önző, akaratos kis hisztigépnek. Egy gyerekbe sincs belekódolva, hogy tiszteletlen és követelőző legyen a szüleivel szemben. Ezt a fajta viselkedést minden felnőtt magának köszönheti, mert nem lépi meg a megfelelő dolgokat, amikor annak ideje és helye lenne.

Szó sincs arról, hogy fizikai fenyítést kell alkalmazni. De a legelső alkalommal, amikor a gyerek bepróbálkozik, le kell törni azokat a kis szárnyakat. Meg kell mutatni, hogy van egy határ. Vannak szabályok, amiket követni kell. Mert ha nem tesszük, milyen tini lesz majd belőle? Pontosan olyan, mint akiket utáltunk a gimiben! Beképzelt, nagyképű kis görcs, aki emellett tuti, hogy a társait is szekálja. Hiszen ő MINDENT megtehet!

Nem számít, mikor jön el az én időm az anyaságra, mindent meg fogok tenni, hogy az én porontyom ne legyen szemtelen és tiszteletlen. Még akkor is, ha így több energiát kell majd fordítanom a nevelésére, mintha mindent ráhagynék...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock