4-es, 6-os történelem - avagy miért volt mindig fűszag a villamoson?

Én még emlékszem, hogy a régi, magas lépcsős Ganz-csuklósok idején az egész város azon gondolkodott: vajon miért van konstans fűszag az utastérben? Szúros szemekkel méregették egymást az utasok, vajon ki gyújtott rá egy jointra, vagy az ülések alját lesték, hátha valaki leejtett egy pakkot. Aztán persze kiderült a turpisság, és mindenki csalódott: a csapágyakat kenderolajjal kenték.

Az átállás persze nem volt zökkenőmentes, hamarosan kiderült, hogy ezek a mérnöki csodák mindenre fel voltak készülve, csak a nyári melegre nem. A légkondik hamarosan letérdeltek (illetve nem is voltak), és az utazóközönség menetjegy áron párolódhatott a sárga szaunákban. Persze ezt is kibírtuk, és némi villamosfejlesztés után ma már élvezhetjük a nyugati kényelmet.

Egyterű kialakításának köszönhetően vége van a fogócskának - már nem lehet egyik kocsiról a másikra átszállni, hogy kikerüljük a jegyellenőröket. Cserébe viszont láthatunk minden izgalmat, amiből a 4-es, 6-oson bőven akad. Hiszen egy vérbeli pesti tudja jól: egy szociológus egy egész életre való kutatási anyagot össze tudna gyűjteni röpke két megálló alatt. Ezeken a járműveken lelepleződik az egész társadalom.

A villamos arculata napszakonként változik. Reggelente órákra siető diákok zsúfolódnak össze, délelőtt a zellerrel megtömött banyatankokat húzó idősebb korosztály veszi birtokába a járművet. Délután pedig a munkából és gyerekkel haza siető embereké a főszerep. Néha jegyellenőrök borzolják a kedélyeket, akik kitartóan vegzálják a bliccelőket.

A bliccelők pedig idegesen toporognak a lyukasztók körül, zsebükben a még szűz jegyeket markolászva, hátha szükség lesz egy villámgyors lyukasztásra. Ha balhé van, persze senki nem néz oda, de a fél fülével mindenki nyomon követi az eseményeket.

Esténként fiatalos lendület árad a villamoson. A csajok pimasz ruhákban, harci sminkben és veszett jókedvvel indulnak neki az éjszakának. A fiúk szövetkabátba és markáns parfümfelhőbe burkolózva indulnak el bemelegíteni, hogy a hangulat meglegyen az esti partira. Mindenki készül a nagy párválasztós csatába.

És random arcok alszanak lehetetlen pózokban - végállomástól végállomásig utazgatva. Hajnalban a korán kelők fájdalmas félálomban igyekeznek a munkahelyükre, fejcsóválva nézik az alkoholszagú napszemüvegeseket, akiket utolsónak dobtak ki a szórakozhóhelyekről.

Aztán kezdődik minden elölről. Az emberek felszállnak, utaznak, majd leszállnak. Valahol ütésváltás történik, valakit kirabolnak. Hangos anyázások törik meg a monoton motorhangot. Gyereksírás, harsány női kacagás és üvöltve telefonálás szórakoztatja a nagyérdeműt nap mint nap.

A 4es, 6os mindent lát: szakítások, gyászhírek, örömkönnyek... Savanyú, álmos vagy unott arcok. Vidám arcok. Feketék, fehérek, sárgák, vörösek. Hajnalban kelő munkások, vizsgadrukk miatt szorongó diákok, piacról haza siető kisöregek, visítozó gyermeküket csitító anyukák, jól öltözött ebédelni siető irodisták, villogó szemű pitiáner bűnözők.

Sokféle ember, sokféle úti céllal. Felszállnak, majd leszállnak. Egy dologban azonban mind egyformák vagyunk: egy villamoson utazunk, és az életünk végén a végállomás mindenkinek ugyanott van.

Még több cikk Vandától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Vanda stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.Forrás: Szabó Gábor

Nyitókép: Shutterstock