Pasik és a főzés: Aki nem főz, az kevesebbet ér?

Nem azt mondom, hogy szeresse is, de élje már túl, ha éppen nincs étterem, internet vagy egy háziasszony a közelében! Egyedülálló nőként nekem sem épp a kedvenc elfoglaltságom, mikor egy képet kell feltenni a falra - de jobb híján probléma és hiszti nélkül megoldom ezt is.

Persze, ha arra van szükség, akkor hívok szerelőt, de nem egy szög miatt. Ez pont annyira önállótlanság, mint egy egyszerű vacsora megfőzése helyett rendelni. Ha pedig valaki mindig arra szorul, hogy más főzzön neki, és egy hülyebiztos alapreceptet sem tud követni, akkor szerintem nem tudja magát ellátni. Márpedig egy férfi igenis legyen képes ellátni ezt az alapszükségletét is! Ja és ismétlem: az, hogy valaki tud főzni, nem a rántottánál kezdődik... - fejti ki a mindig határozott véleményét Rita a rendszeres baráti találkozó alkalmával.

- Legyen képes ellátni az alapszükségleteit - ezzel egyetértek. Viszont, hogy ezt rendeléssel, vagy éppen főzéssel oldja meg, bevallom, engem nem különösebben érdekel. Elvégre azt a mögötte lévő 30-40 évet valahogy csak összehozta, nem? Ergo, életképesnek minősíthető. Vagy egy rántott hús készítés lenne az életképesség alsó határa? Szerintem inkább ismerje, hogy a csavarhúzó melyik oldalát kell használni, minthogy a majoránna és az oregánó között tegyen csukott szemmel különbséget.

- Tisztázzunk pár dolgot, mielőtt végképp egymásnak estek! - szól bele a végeláthatatlan vitába Peti, a tőle megszokott éleslátó higgadtsággal. - Egy csavart becsavarni nagyjából annyi, mint feltörni egy tojást. Nem azzal egyenlő, hogy megfőzöl egy vacsorát. Egy 30 darabos Ikea bútor összeszerelése olyan, mint egy normális vacsit összedobni. Egyik sem nagy ördöngősség, hisz létezik recept és használati utasítás is.

- Értem. De tegyük már fel a kérdést: ki az, aki egyedül elkezd magára főzni? - veszi át a szót Luca a téma rendíthetetlen amazonjaként. - Csinálsz gulyáslevest egy személyre? A francokat! Az ember összedob egy rántottát, egy szendvicset, vagy maximum egy sajtos-tejfölös tésztát. Ha leszarja a főzést, és pizzát rendel, az is teljesen rendben van. Ahogy az is, ha egy csaj fizet 15000 forintot, hogy összerakják neki a bugyis szekrényt.

Ha most beállítana a herceg, aki kiválóan főz, de egy felújítást képtelen levezényelni... Én nem tudnék és nem is akarnék vele mit kezdeni. Nálam inkább az ehhez hasonló hiányosságok jelzik az életképtelenséget. A főzési tudomány inkább életvitelt, mintsem életképességet tükröz - jelenti ki Luca, ezzel is jelezve, hogy a maga részéről lezártnak tekinti a témát.

- Drága Luca, felőlem azt választasz, akit csak szeretnél. De ne lepődj meg, ha a következő lovagod egy szerinted férfias autószerelés után elkezd hívogatni azzal a címszóval, hogy "Gyere haza, mert éhes vagyok!" - Mariann is alig érezhető gúnnyal itatja át a zárszavait.

Kinek van igaza?

Talán egyiküknek sem. Talán mindegyiküknek. Általában az ilyen beszélgetések végére hibáztatni kezdjük a szülőket, mert egyértelmű: ők szúrták el. Soroljuk a "mert az anyja...", "mert az apja..." kezdetű érveket. De tényleg mindig más a hibás?

Egyáltalán, van ebben az esetben hibás? A saját felelősség, akarat, igény megszűnt létezni már felnőttként is? Tényleg eszünkbe sem jut, hogy emberi lényként képesek vagyunk változni és változtatni? És hogy esetleg valaki azért nem főz, mert egyszerűen nem érdekli - és nem azért, mert nem lenne rá képes?

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock