Miért érne véget a pasik élete, csak mert megházasodtak?

Azt hittem, az esküvő után végre elcsitulnak, és felhagynak az óbégatással, de nem. Kész, én vagyok a gonosz boszorkány, aki kalitkába dugta a szabadon szárnyaló férfit. És a végén majd jól felhízlalom, és meg is eszem.

De ha már erről diskurálunk, akkor álljunk már meg egy szóra! Ha kulturális vagy történelmi szempontból nézzük, a házasság valóban megkötötte az embert. Igen, a nőket, és nem a férfiakat! A nő dolga volt utána, hogy reggeltől estig "ura és parancsolója" igényeit kiszolgálja, nem fordítva! A férfi többnyire mindig csak nyert a házassággal. Szép nőt, szép szolgálólányokat, szexet, hatalmat vagy pénzt. Az egyiket biztosan.

Mit siratnak a férfiak?

A szabadságukat. Nincs több buli, szórakozás, hajnalig tartó kocsmázás a barátokkal, sem pedig nőzés. Ebből valóban megszűnik egy, valószínűleg a legsarkalatosabb: a nőzés. Ám ideális esetben ez már rég megszűnt, méghozzá akkor, mikor kezdetét vette a párkapcsolat. Ezért kérdem én, ha valaki három vagy akár nyolc éve tartós kapcsolatban él egyetlen nővel, és nem csalta meg, akkor miért lesz rosszabb neki a házasság után?!

Ha pedig egyeseket tényleg lekorlátoznak az esküvő után az asszonyaik, azok egyszerűen rosszul választották, és nem a házasság a bűnös. Nem igaz, hogy minden nő automatikusan házi sárkánnyá válik azt hajtogatva: a feleséged vagyok, és az lesz, amit én akarok, különben megvonom a szexet, vagy elválok és kisemmizlek. Ugyanis ez a pasik másik félelme: a lehetséges kudarc. Rossz nőt választottak, aki megcsalja vagy kiforgatja őket az összes vagyonukból.

A házasság valójában felszabadít!

Hűséget, támogatást, bizalmat ígérünk egymásnak. Megállapodunk valaki mellett, akire az életünket bíznánk, aki elfogadott bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Legalábbis ideális esetben. A házasság nem elvesz, hanem hozzáad az ember életéhez. Igenis van utána élet, lehet bulizni meg kocsmázni a haverokkal. A házasság révén létrejön egy biztonságot nyújtó atmoszféra, és azon belül szabadokká válunk. Az illető tanúbizonyságot tett irántunk való szerelméről, elkötelezte magát mellettünk, ezt szabadsággal jutalmazzuk. Lelki fúzió jött létre, nem pedig testi - vagyis nem kell összeragadni.

Akik már évek óta együtt vannak, ott a házasság után nem sok minden változik. Legalábbis egy egészséges kapcsolatban. Egyedül a lelki kötelékek megszilárdítása következik be, és az, hogy felvállalom: elveszem őt, mert szeretem, és mellette akarom leélni az életemet. A feleség és a férj is ugyanúgy megtarthatják a szokásaikat, eljárhatnak külön társaságba.

Amikor tőlem megkérdezik, mi változott a házasság után a kapcsolatunkban, azt szoktam mondani: semmi. Minden a régi. Ugyanazok maradtunk, nem bújt elő egyikünkből sem a zsarnok. Ellenben a lelki kötelékeink még erősebbek lettek. Létrejött a biztos tudat, hogy van egy férjem, feleségem, akire minden körülmények között számíthatok. Ez lenne olyan szörnyűséges a házasságban?

Szóval, aki legközelebb nekiáll picsogni a férjemnek, hogy szegény szerencsétlennek véget ért az élete - vagy nekem kezd el siránkozni, hogy gonosz boszorkány vagyok -, azt tényleg bevágom egy ketrecbe, és megtömöm, mint egy libát.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock