Családi viszályok: Háborúzzatok csak, én belefáradtam!

Ha megkérdezték, miért akar az lenni, kész válasza volt: mert az egy ász szakma. Sokáig tök oké volt a családunk, legalábbis gyerekként én így éreztem. Míg anyu el nem "kurvult". Apu használta ezt a kifejezést arra, hogy miért váltak el.

Én 4 éves voltam, Balázs 6. Nehéz volt megemészteni, hogy anyunak van valakije. Ez nemcsak aput zaklatta fel, minket is. A szüleim között nagy volt a korkülönbség. Anyu még az egyetemen szeretett bele a professzorba, de addig semmi nem történt köztük, míg le nem diplomázott. A váláskor anyu 32 éves volt, apu meg abban az évben töltötte be az 55-öt.

Aztán lassan rendeződtek a dolgok, úgy tűnt, minden rendben van. Balázs megszokta és megszerette az új apukát, aki nem mellesleg ügyvédként dolgozott. Az öcsénket, Ricsit pedig mindenki szerette. Huncut mosolyával és nagy kék szemével bárkit levett a lábáról. Aztán ahogy nőttünk, úgy távolodtak el a fiúk egymástól. A nyolc év korkülönbség mindig túl sok volt. Nem tudtak egymással játszani, beszélgetni. Mindenkinek megvolt a saját élete.

Balázs summa cum laude végzett az egyetemen, és ügyvédbojtárként dolgozott abban az irodában, ahol a gyakorlatát töltötte. Sajnos apu ezt már nem élte meg.Ricsi szintén a jogi pályát választotta, némi rásegítéssel az apja egyik barátjának az irodájában talált magának állást. Balázs addigra már befutott büntetőjogász lett, nagy névnek számít a szakmájában.

Két éve már, hogy nem beszélnek egymással, sőt, Balázs anyuval se. Ricsi esküvőjén kezdődött. Balázs seggrészegen majdnem felgyújtotta a helyiséget, mikor a gyertyafény keringőnél beleesett a függönybe. Anyu igyekezett menteni a menthetőt, de a srácok között feszültté vált a viszony.

Én voltam, aki elvonszoltam Balázst onnan, és néhány nap múlva átmentem, hogy megbeszéljük, mi a fene ütött belé. Ekkor elmesélte, hogy egész gyerekkorában "viselkedett", próbált jobb és még jobb lenni, mert mindenki Ricsit ajnározta. Ő hiába volt kitűnő tanuló, a nevelőapánk ritkán dicsérte meg. Neki Ricsi volt a tökéletes kisfia.

Mindig azt érezte, hogy kilóg a sorból és bizonyítania kell. Látta és végigasszisztálta, ahogy apu tönkrement, hallgatta az anyu iránt érzett mérhetetlen gyűlöletét, és lassan elhitte, hogy egyedül anyu a felelős a házasság megromlásáért. Egyszerűen nem bírtam vele megértetni, hogy mindenhez két ember kell, és nézze meg, anyu példásan él a második férjével, már több mint harminc éve.

Anyuval is próbáltam beszélni, de ő azt mondta, neki csak egy fia van, Ricsi. És hogy éreztesse, mennyire komolyan gondolja, vett nekik egy új autót. A sógornőm teljesen odáig meg vissza van ettől a gesztustól, Ricsi meg nem mondta el, hogy miért kapták az ajándékot. Látom rajta, hogy zavarja ez a helyzet, de nem meri anyunak megmondani. Engem meg lassan felőröl az egész. Szeretem őket, de nem tudom, meddig leszek képes asszisztálni a játszmáikhoz.

Próbáltam rávenni Ricsit, hogy béküljenek ki, de csak azt értem el, hogy legutóbb a sógornőm ordítozva elzavart. Azóta az öcsém jön néha hozzám. Engem megbetegít ez a helyzet. Tudom, hogy nem kéne vele foglalkoznom, felnőttek, oldják meg maguk. De mit tegyek, ha szeretem a testvéreimet?

Kriszta történetét lejegyezte Berill Shero.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock