Lelki terror a munkahelyen: Amikor "üldöz" a főnök...

Az álláshirdetésekben található "mit nyújtunk" kategória felsorolásán túl - érdekes munka, versenyképes jövedelem, juttatások - már csak annak örülhetünk jobban, ha nem is kell jelentkeznünk, mert minket keresnek meg.

Így történt azzal a lánnyal is, akinek korábbi munkája referenciaként szolgált, és soron kívül hívták egy állás betöltésére. Lelkiismeretesen dolgozott az egyetem elvégzése óta, de érezte, hogy amit csinál, nem élete munkája. Talán a környezet, vagy sokkal inkább a kollégák miatt, akik bennfentesként, sokéves tapasztalatukra hivatkozva állandóan okították a fiatalokat. Pontosan ebből lett elege, és várta a csodát, ami hamarosan el is jött. Csörgött a telefonja, és egy női hang hadarta bele a következőket:

Szervusz! Múlt héten találkoztunk egy rendezvényen, ahol az ismerősöm, akinek adok a véleményére, nagyon pozitívan nyilatkozott rólad. Azóta másoknál is érdeklődtem, és sokan dicsérték a munkádat. Szeretnék veled holnap beszélni, lenne egy ajánlatom a számodra!

A lány örült a hírnek. Körülnézett az irodájában, és tudta, hogy semmit sem fog hiányolni. Másnap a megbeszélés jól alakult: érdekes feladat, közös célok, és a felvázolt lehetőségek is csábítóak voltak, így nagyon gyorsan megállapodtak. Az első héten úgy tűnt, a főnöknő megbecsüli az új munkaerőt. Külön irodát adott neki, amit virágokkal, pár aprósággal tett otthonossá.

A napok teltek, a feladatok mennyisége pedig nőtt. A lány gyakran hallotta vezetőjétől a "te vagy a szakember, megbízom benned" mondatot, és ez erőt, hitet adott neki, hogy végre jó helyre került. Abban reménykedett, hogy ez a szerencse élete többi területén is megmutatkozik majd.

Forrás: Shutterstock

Aztán az elismerésekből megjegyzések lettek. A főnöke egyre kevesebbszer dicsérte, viszont annál többször keresett kifogásolnivalót a tökéletes munkában is. "Miért A4-es lapra nyomtattad? Így túl pici." Máskor viszont a nagyobb lapméret túl nagy volt. Nem volt egyetlen igazodási pont, amit biztosra lehetett venni.

Ennek köszönhetően az eddigi örömteli hétfők gyomorszorítóakká váltak, ahogyan a megbeszélések is. Egyre távolabb került az az idő, amikor a főnöknő még kíváncsi volt a véleményére. A külön irodát is megszüntette, és három teljesen más területen dolgozó kollégával rakta egy helyiségbe. Munkakörét, feladatait kétszeresére duzzasztotta, sőt, kegyetlen, bántó szavait is.

Elvárás elvárás hátán, mást nem kapott a lány. Majd egy vasárnap szörnyű fájdalom nyilallt a testébe, kontrollálhatatlan, végtelennek tűnő. Nem tudta, mi ez, meddig tart és mennyire komoly, de ami még ennél is borzasztóbb volt, elsősorban az a kérdés aggasztotta: "Hogy megyek így holnap dolgozni?" Félt az újabb megbeszéléstől, ahol esetleg már a felmondásával fenyegetőzik a vezetője, ahol lustának titulálja, mert "csak napi tíz órát dolgozik".

Hamarosan egy újabb erős fájdalom jelezte, hogy most sokkal fontosabb dologra kell koncentrálnia: magára és az egészségére. Az orvosi ügyeletről visszatérve döbbent rá arra, hogy nem akarja tovább csinálni ezt az álommunkának feltüntetett szörnyűséget. Nem akar idegeskedni, aggódni, de legfőképpen belebetegedni.

Szomorúan, könnyeivel küszködve élte meg egyik legnagyobb csalódását. Igaz, hogy több is volt már, de ez azért lesz fájón felejthetetlen, mert nemcsak a szívét, lelkét, de a testét is uralta. Úgy tűnt, sok idő kell majd ahhoz, hogy túltegye magát rajta. Rádöbbent, hogy nem álommunkára vágyik, hanem nyugalomra és megbecsülésre. És ha mindkettőt megkapja, a szürke is válhat még színessé, az átlagosnak tűnő feladatok pedig izgalmassá.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek