A boldogság egy félbetört kockacukor egy keserű kávéban...

Azt hittem, ha keményen dolgozol, jó döntéseket hozol, kitartó és nemes lelkű vagy, akkor ez majd beérik, és elnyered méltó jutalmadat. Mint az ágrólszakadt szegény legény, aki sok küzdelem és megpróbáltatás után kifogja a hercegnőt, aki teljesíti minden kívánságát, majd feleségül veszi az aranyhalat. Vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy lesz királyság, soha ki nem fogyó söröskancsó, szex, szerelem, rock and roll.

Királyság sincs, csak lakáshitel. A sör bizony elfogy, a szex néha azt jelenti, hogy mindenki csak baszogat, a szerelem kicsinál - az életed filmjének háttérzenéje pedig a We are the champions helyett valami ócska popsláger konzerv nevetéssel.

Néha úgy érzem, hogy az élet olyan, mintha folyamatosan viharos vizeken eveznél egy fahulladékokból összetákolt tutajon. Kész csoda, hogy még nem süllyedt el alattad az a rozoga szar, és csak Isten igéje vagy a te akaratod tartja még egyben. Két dolgot tehetsz: hülyére bőgöd magad, vagy akkor is ostobán vigyorogsz, hogy "jólvanezígy", ha egyébként nem sok okod lenne rá.

Nem várhatod azt, hogy kitisztuljon az ég, hogy kisimuljanak a hullámok, mert ezzel csak szívatod magad. Csak annyit tehetsz, hogy hátradőlsz, tarkóra teszed a kezed, előkotrod a zsebedből az utolsó, görbe, vizes cigidet, és igyekszel megtalálni a boldogságodat a pillanatban.

Mert a boldogság egy félbetört kockacukor egy keserű kávéban, egy megvakart szúnyogcsípés - vagy egy meleg váltás ruha, miután eláztál. Egy ölelés egy fárasztó nap után, amikor már csak össze akarsz roskadni. A boldogság egy mély levegővétel fuldoklás közben. Olykor lehet ennél sokkal több is, de ha mindig a tűzijátékot várod, akkor életed nagy részét sötétben töltöd, és nem veszed észre, milyen sokat adhat egy kis meleg, pislákoló gyertyaláng is.

Nyitókép: Shutterstock