A nagymama és a srác szerelme - Lehetnek így boldogok?

Nagyon felkapott a net egy cikket. Egy olyan párról szólt, ahol a nő 74 éves, és a srác csak 21. Nem mellesleg a srác 16 éves kora óta boldog házasságban élnek, melyet persze csak szülői beleegyezéssel lehetett megvalósítani.

A szerelmespár teljesen vegyes fogadtatásra lelt. Vannak, akik egyszerűen sok boldogságot kívánnak nekik, míg rengeteg ember szerint mégiscsak beteg dolog kapcsolatban élni 53 év korkülönbséggel - akkor is, ha történetesen boldogok. Hisz, hogyan lehetnének azok, ha a kapcsolat maga egészségtelen? 

Forrás: Instagram/ garyandalmeda

Ugyanezt az életkor miatti hőbörgést megélhettük már a hazai médiában is: Faludy György a nála 65 évvel fiatalabb Fanny-t vette feleségül. Andy Vajna a nála 38 évvel fiatalabb Tímeába szeretett bele. És persze olyanról is tudunk, amikor a nő volt az idősebb: Mary Zsuzsi és Kiss Tamás között 40 év volt a korkülönbség. Az ilyen hírek mellett már fel sem kapja az ember a fejét arra, amikor a pár két tagja közül az egyik tíz-tizenöt évvel idősebb vagy fiatalabb a másiknál.

Egészséges boldogtalanság vs. egészségtelen boldogság

Az emberi élet egészét áthatja a tökéletes, beteljesült szerelem iránti vágy. Szinte mindannyian társat szeretnénk magunk mellé, akivel megállapodhatunk és szemtanúi lehetünk egymás életének. Annyira vágyunk rá, hogy egy csomószor észre sem vesszük a nyilvánvalót, és olyan kapcsolatokba sodródunk, amik nagyon nem a boldog közös élet felé sodródnak. Mondjuk, belezúgsz valakibe, akiről kiderül, hogy agresszív. Vagy simán csak léhűtő.

Elcsavarja a fejedet egy nős ember: ésszel tudod, hogy nem kéne belemenni az egészbe, mégis megtörténik. Talán ugyanezt érzi az a szerelmes is, aki egy olyan emberbe zúg bele, akitől egy generáció választja el. Mert hát ha megvan a szikra, akkor már nem sok mindent lehet kezdeni a korkülönbséggel.

Biztos vagyok benne, hogy egy jóval idősebb/ifjabb partner iránti vonzalom oka elég széles skálán mozog - az elfogadhatótól a betegesig. Mert hát bele lehet szeretni valakinek a lelkébe, a gondolataiba, az alkotásaiba - ahogyan a művészek és múzsáik voltak egymással mindig is. Lehet megmagyarázhatatlan, bizsergető vonzalmat érezni valaki sokkal idősebb jelenlétében anélkül, hogy Ödipusz-komplexusod lenne.

Lehet, hogy csak a kíváncsiság hajt, és egy múló románc lesz belőle. És ugyanúgy benne van a pakliban, hogy pszichológiailag nem feltétlenül teljesen egészséges a vonzalom, hanem valamilyen mélyen rejlő sérülésből fakad.

Forrás: Shutterstock

Ehhez képest van egy "normálisról" alkotott elképzelés, és iszonyú könnyen elítélik azt, aki ebbe nem passzol bele. És egy szerelemi viszonyba nagyon sokféleképp lehet nem belepasszolni - legalábbis a külső szemlélők megítélése szerint. Csak hát a "normálisról" alkotott kép az elég változó. Régen a nemesi családok ferde szemmel néztek arra a rokonukra, aki polgár lányt akart feleségül venni.

Az a világ egyik legnagyobb problémája, hogy általában mindenki mindig jobban tudja, hogy a másiknak hogyan kellene élnie. Megannyi szempontnak kellene megfelni, hogy belesimulj abba, ami a köz szerint elfogadható, mert "normális":

  • Ha diplomás vagy, és a párod szakmunkás, akkor kereshettél volna inkább egy hasonló végzettségűt.
  • Ha a szíved választottja szegény, akkor jobb lett volna, ha egy jómódúbbat választasz.
  • Ha más vallású, az gáz.
  • Ha sokkal fiatalabb, akkor csak a pénzedet akarja.
  • Ha sokkal idősebb, akkor meg vén perverz.

Megannyi címke, amit ráragasztunk a másikra - ahelyett, hogy hagynánk, hadd éljenek úgy, ahogyan nekik jó. Mert igen, szerintem is tökre furcsa ez a nagymama korú hölgy a férjével, aki az unokája lehetne. Megmosolyogtató, bizarr, szokatlan. Hála az égnek, hogy nem nekem kell járnom sem a nagyival, sem a sráccal. De attól még nem az én életem. Sőt, nem lesz tőle sem jobb, sem rosszabb a saját kapcsolatom, ha ők holnap szakítanak, vagy együtt maradnak még huszonöt évig. És igazából senkinek sem ártanak azzal, hogy ők ilyen furcsa módon boldogok.

A szerelem ritka kincs. Nem tudjuk, hogy alanyi jogon jár-e mindenkinek, vagy csak a kivételesen szerencsések találnak rá életük során. Ahelyett, hogy ítélkeznénk, és megpróbálnánk ráerőltetni másokra, hogy szerintünk mi a jó és helyes és elfogadható - inkább hagyhatnánk mindenkit, hogy a saját választott párjával legyen boldog.

Hiszen a szerelemben van egy nagyon fontos szabály: ami mindkét félnek jó, és nem ártanak vele senkinek, az jó.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?