52 éves nő vagyok, 13 éve szingli - Pillanatkép a "B" oldalról!

Maholnap 52 éves leszek. Nem dicsőség, nem is érdem, csak egy állapot. A fordítottjának jobban örülnék, ennyi tapasztalattal a hátam mögött, de ez közhelyes kívánság. Ha jobban belegondolok, minden jó most így, ahogy van. Nem vagyok elégedetlen az életemmel.

Ahogy közeledik a születésnapom és az év vége, úgy számot vetek és értékelem magam, a döntéseimet, az életemet. 52 éves leszek, 13 éve élek egyedül. Társ nélkül. 20 év házasság után léptem be a szinglik világába. Két gyerekkel vágtam neki az útnak, mely nem volt zökkenő- és könnymentes. Az első 4-5 év a túlélésről szólt, a talpon maradásról.

Az exem nem volt gáláns, de még csak nagylelkűnek sem volt mondható a válásunkkor - és később sem. 8 év albérlet, munkanélküliség, munkahelyváltások. Nem nagyon volt időm magammal foglalkozni, talán akkor nem is akartam. Most visszanézve nem tetszik az akkori énem.Túl sokszor voltam szomorú és lehangolt.

Mégis, most azt mondom, megérte, és volt értelme az elmúlt 13 évnek. Mikor végre stabil munkahelyem és jövedelmem lett, kinyílt számomra a világ. Kicsit nyugodtabb lettem, lett lehetőségem magammal is törődni.

Forrás: Shutterstock

Ez idő alatt megismertem önmagamat. Volt olyan korszak, mikor nagy társaság vett körül, szingli nők. Barátok voltunk, összejártunk, eljártunk bulizni. 40 felett ismét tininek éreztem magam. Megjelentek a férfiak is körülöttem, de egyik sem kápráztatott el igazán. Mindig hiányzott valami, vagy épp sok volt valamiből. Ahogy haladtam az önismeret gyönyörű, ám rögös útján, úgy változtak körülöttem az emberek. Megtapasztaltam, amit a bölcsek mondanak: a körülöttünk lévő világ és a minket környező emberek a bennünk lévő világot tükrözik vissza.

Volt, hogy szerettem, volt, hogy szakítottam. Volt, mikor már az elején tudtam, hogy nem fog működni, hogy ez "csak" gyakorlópálya. Volt, hogy majd belehaltam, de mindig talpra álltam, néha a fülemnél fogva rángattam ki magam a letargia rejtélyes, ragadós lápjából. Bevallom, néha otthonosan éreztem ott magam, mert az ismerős és megszokott dolog volt. Hazai pálya. Aztán néha elegem lett. Szív dolgában nem lehet okos az ember lánya. Utam során sokféle emberrel találkoztam. Mikor kivel kellett, mikor ki adta a következő leckét.

Megtapasztaltam a különbséget pasi és férfi között. Haver és barát között. Megértettem, hogy vannak olyan barátságok, kapcsolatok, melyek minőségén semmi sem változtat. Vannak, akik bármit tesznek vagy mondanak, nem tudnak megbántani, megsérteni, mert olyan mélyen ismerjük egymást, hogy ez lehetetlen dolog. Ezek az eleve elrendelt kapcsolatok.

Velük tapasztalatom szerint életünk korai szakaszában találkozunk. Ezekből lesznek az öreg-örök barátságok. Tudjuk, hogy bármi van, számíthatunk egymásra. Tudjuk, érezzük és megértjük, mit miért tesz vagy mond a másik. Láthatatlanul is ott vagyunk egymás életében, akkor is, ha akad időszak, mikor csak néha beszélünk.

Kis Etelka

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?