Te, aki otthon nyomogatod a tévét, ne szólj be a sikereim miatt!

Néha nem tudom, milyen választ adjak a "Mi újság?" kérdésre. Ha azt mondom, minden rendben van, úgy gondolják, nem akarok beszélgetni. Ha elkezdem ecsetelni az épp aktuális problémákat, akkor azt hiszik, csak sajnáltatom magam.

Ha pedig megemlítek egy-két pozitív történést, azonnal fintorognak, hogy csak dicsekszem.
Kérdem én, akkor mégis mit kellene válaszolni? Miért nem beszélhetek nyíltan és mondhatom el a boldog híreket is - anélkül, hogy közben gyufás skatulya méretűvé zsugorodnék szégyenemben?

  • Fizetésemelést kaptál? Tuti, hogy benyaltál a főnöknek!
  • Új autót vettél? Nem baj, úgyis tönkre fog menni.
  • Eljegyeztek? Egy év múlva biztos felbontjátok.
  • Jó alvó a pár hónapos kisbabád? Tuti, hogy nem az, csak hazudsz.
  • Építgeted a karriered? Mégis, hogy képzeled, hogy nő létedre nem csak a háztartással foglalkozol...?

Azonnal pálcát törnek a fejed felett azok az emberek, akik egyébként alig ismernek. Ők csak a végeredményt látják, de az odavezető utat egyáltalán nem, vagy alig. És nem is akarnak foglalkozni vele. Irigység? Rosszindulat? Fene tudja, lehet, csak unatkoznak. Mégis nagyon bosszantó.

Sosem voltam az a fajta, aki bármivel is dicsekszik. Keményem melózom, és igyekszem úgy alakítani az életem, ahogy azt én elképzeltem. És nem, nem fogok elnézést kérni érte - mert akkor, amikor mások már otthon vannak, én még túlórázom. Amikor mások hétvégén henyélnek, akkor én ugyanúgy dolgozom. Némelyiknek egy munkahelye sincs, amíg én két helyen is gürizek.

Tovább kellene látni a jéghegy csúcsánál. Észre kellene venni, hogy az a szerencsétlen mennyi áldozatot hoz, mennyit megy és mennyi mindent megtesz azért, hogy elérje a céljait. Ja, hogy az már nem megy? Gondoltam... Csak abban vagytok profik, hogy leszóljátok a másikat!

Forrás: Shutterstock

Nem tudom és nem is akarom megérteni, hogy miből fakad az a mérhetetlen rosszindulat, ami manapság az emberekből árad. Még a közeli barátoknak, családtagoknak sem lehet önfeledten mesélni egy épp aktuális jó hírről. Normális ez? Aligha. Ahelyett, hogy szívből örülnének, ha a másiknak sikerül valami. Még talán elképzelni is furcsa, igaz? Őszintén mosolyogni és együtt boldognak lenni a másikkal. Megveregetni a vállát és komolyan is gondolni a dicsérő szavakat.

Hadd kérdezzek valamit! Mi bajod származik abból, ha egy ismerősödnek sikerül elérni egy célt? Talán attól kevesebb leszel? Nem! Talán nem lesz vacsora az asztalon? Ugyan már! Talán bármiféle hátrányod származik belőle? Egyáltalán nem!

Akkor miért nem tudsz normális ember módjára viselkedni? Miért kell fröcsögni, alázni és szitkozódni? Szerintem senki nem tud erre épkézláb választ adni. Csak nyomatjátok a mártír szöveget, hogy nektek miért nem sikerül soha semmi. Amúgy meg, pusztuljon el a szomszéd lova is!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?