Könnyebb gyáván élni, mint kiállni magadért!?

"Állj ki magadért!" Könnyű ezt mondani, úgy, hogy ezt soha senki nem tanította meg nekünk. Sok esetben félelmet kelt bennünk, megbénít minket ez az egyszerű tanács, hiszen gyakran kockázatos, és büntetés járhat érte...

Azt nevelik belénk, hogy vannak általánosan elfogadott viselkedési minták, és ha ezeknek nem felelsz meg, akkor lázadó leszel, kezelhetetlen - és ez sokak számára nem lesz szimpatikus. Az pedig szar, ha nem szeret mindenki. De miért is? Ki találta ki ezt a baromságot? Tudja erre valaki a választ?

A valóság azonban az, hogy ez önbecsapás, mások becsapása, és a tetejébe még eget rengető ostoba blődség is, mert olyan ember ezen a kerek világon nincs, akit mindenki szeret.

Ha ezt akarjuk, azzal semmi mást nem érünk el, csak azt, hogy megfelelési kényszerünk lesz. Ráadásul egy olyan dologban, ami teljesíthetetlen. Emiatt aztán gyakran kudarcokba hajszoljuk magunkat - és adott esetben a gyerekeinket is.

Hiszen már az óvodában, iskolában is arra oktatják őket - és gyakran mi is a négy fal között -, hogy vannak szabályok, amik között mozoghatnak. Ám az nem tananyag, hogy egészséges keretek között hogy tudják érvényesíteni a saját akaratukat, hogy tudnak szót emelni az igazuk mellett. Mert egyből jön az, hogy nárcisztikus kölyköt nevelsz, aki csak saját magával foglalkozik, és egy önző, hülye felnőtt lesz.

Forrás: Shutterstock

Helyette sokkal elfogadottabb, hogy olyan fiatalok kerülnek ki az otthon és az iskola falai közül, akik felnőttként elnyomásban, megalkuvóan élnek a munkahelyen, kapcsolatokban, és úgy egyáltalán az életben. Mert mindenkinek kényelmesebb, ha "lázadók" helyett "elgyávásodott" felnőttek élnek a társadalomban. Akik nem tudták elsajátítani az önérvényesítés képességét. Hiszen, ha önállóan nem foglalkoznak a fejlődéssel, akkor soha a büdös életben nem tudják megtanulni ezt, ugyanis senki nem tanítja meg nekik.

És így a gyökér főnöknek sem tudod elmondani, hogy az emberi megalázás egyáltalán nem helyénvaló, és erre a magasabb beosztása sem ad neki semmiféle felhatalmazást. Nem mondod, mert félsz, hogy kirúg...

Ha a fogorvos kevés fájdalomcsillapítót ad, inkább szenvedsz, de nem mersz szólni egy "fehér köpenyes félistennek", holott emberség kérdése az egész - a törvénybe foglalt részről már nem is beszélve, hogy minden embernek joga van a megfelelő fájdalomcsillapításhoz. Nem mondod, mert félsz, hogy azt gondolja magában, ne pattogj, és ha szemét, még jól ki is cseszik veled, hogy még jobban fájjon. Akkor majd befogod a szád.

Elnyomásban élsz a párkapcsolatodban, mindig mindennek úgy kell lenni, ahogy a másik akarja - akár a te boldogságod kárára is. Nem mondod, ha valami bajod van, mert nem akarsz vitát, hiszen rettegsz attól, hogy elhagynak és kurvára egyedül maradsz. Plusz még jó eséllyel beléd is magyarázza, hogy egy konfliktusgyáros vagy, és még oda is problémát csinálsz, ahol nincs.

Rettegve éled az életedet, csak nyeled, nyeled a sok rossz érzést, mígnem egyszer csak elgyötörten, idegesen és fáradtan kihányod az egészet. Mert már nem bírja bevenni a gyomrod a sok negatívumot, amiket inkább magadba temetsz. Mert nem mersz egyenes háttal kiállni magadért. Mert nem tiszteled magad annyira, hogy kockázatot vállalj, és nem vagy hajlandó tanulni, fejlődni. Pedig csak így érheted el, hogy egy számodra is elfogadható életetet élhess. Ahol a te boldogságod is fontos szempont.

Tóth Zsuzsa

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?