A rosszkedv nem indok arra, hogy bunkó paraszt legyél!

Előre bocsátom: az empátia bajnoka vagyok - vagyis voltam. Mert 43 éves koromra elegem lett abból, hogy minden hülyét megértsek, aki az utamba kerül. A mai világban igen divatos visszanyúlni a kiváltó okokhoz és megmagyarázni, miért is vagy olyan, amilyen.

Persze, ez fontos - de csak akkor, ha utána veszed a fáradságot, hogy kezdj valamit a felismeréssel. De ha az okokat csak arra használod, hogy kimosd magad, amikor szemét, elviselhetetlen vagy aljas vagy, akkor tudod, mit? Leszarom, hogy milyen traumák értek. Mert élete végéig senki sem hivatkozhat arra, hogy valaha milyen rossz volt neki.

Szóval, csak szólok, hogy nem foglak sajnálni, ha bántasz vagy megalázol gyerekeket - akár a sajátjaiddal teszed, akár olyanokkal, akikkel a munkád miatt vagy kapcsolatban. Gáz gyerekkorod volt? Ordítoztak veled, vertek, nem szerettek? Értem, de ne merd ezzel indokolni, hogy ezért viselkedsz te is így!

Húzz el egy pszichológushoz, vagy ha ehhez nincs merszed és erőd, legalább messziről kerülj el minden kölyköt! Hiszen te pontosan tudod, hogy milyen érzés ebben felnőni - ezért ha mégis agresszorkodsz, akkor dupla olyan aljas vagy, és dupla olyan büntetést érdemelnél.

Emberekkel bánsz, de szemétkedsz, mert unod a munkádat? Belefásultál, elfáradtál, nem ezt akartad? Te szegény... Szar ügy, de ha olyan gáz, keress mást! Vagy kezdj el hobbiból bokszolni, és vezesd le úgy a feszkót - de ne játszd az Istent, ha hivatalnok vagy, csak azért, mert te ülsz az asztal másik oldalán! Ne türelmetlenkedj a srácokkal, ha tanár vagy, ne flegmáskodj a betegekkel, ha egészségügyben dolgozol, és ne a beosztottaidon éld ki magad, mert rosszul érzed magad a bőrödben!

Forrás: Shutterstock

Mindenkinek joga van utálni a munkáját, de tudod, nem mindegy, hogy beadványokat gépelsz méla undorral, és ezzel senkinek sem ártasz, vagy gyűlölködve bánsz az emberekkel. Ha rendszeresen lenézed, megalázod, kioktatod, megveted és utálod azokat, akikkel a foglalkozásod miatt találkozol, én még egy sintértelepen sem engednélek dolgozni, nemhogy emberek közelében. Szóval, légyszi, könyörülj meg magadon és az emberiségen, és keress egy olyan melót, ahol maximum csak tárgyakban tehetsz kárt!

Továbbfokozom. Azt sem tolerálom, ha simán szar kedved van, és azért vagy seggfej. Értem, hogy elhagyott a kedvesed, rossz jegyet hozott a gyerek, vagy gyomorrontásod volt, de basszus, mindenkinek van problémája, nem te vagy az egyetlen. Nem kell mindenáron vigyorognod, mint egy eszelősnek, ha találkozunk. De egy átlagos jómodort azért erőltess magadra, és ne úgy beszélj másokkal, mintha a seggedből húztad volna ki őket!

Mert mindenkinek van olyan napja, amikor legszívesebben embert ölne, de ha valamennyien elkezdenénk ilyenkor bunkózni, tömegverekedés törne ki a Földön, az meg ugye, nem lenne jó... Szóval, légy erős, te sem vagy olyan különleges, hogy ezt megengedhesd magadnak. "Bocsi, én hangulatember vagyok." Ja, semmi baj, csak ne csodálkozz, ha egyszer seggbe rúgnak a taplóságod miatt! És főleg, ne sértődj meg, amiért ilyenkor nem értenek meg! Még akkor se, ha azért lettél ilyen, mert gyerekkorodban így bánt veled az anyád.

Hiszed vagy nem, kevesen pottyantunk erre a földgolyóra úgy, hogy minden folyton happy. De egy bizonyos kor felett már ócska magyarázat, hogy "Nekem nagyon szar, ezért mindent megengedhetek magamnak, ti meg értsetek meg!" Azért vagy ember, és azért vagy felnőtt, hogy felismerd, ha javítanod kell valamin. Ha pedig nem teszed, ne csodálkozz, hogy egy idő után már senki nem érez együtt veled! Maximum egy-két idealista - de azok is belefáradnak.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?