Hálás vagyok az exem szeretőjének - pedig kis híján tönkretett!

Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor megtudtam, hogy szeretőd van. Épp rizottót készítettem neked a konyhában, amikor hallottam, hogy odakint csapódik a garázsajtó.

Kiszaladtam, hogy átöleljelek, de te nem viszonoztad az ölelésemet. Feszült voltál, a tekintetedből pedig valami félelmetes hidegség áradt - ami megremegtette az egész testemet. Mielőtt még megkérdezhettem volna, hogy történt-e valami, csupán annyit mondtál: van valakid, és elköltözöl. Szólni sem tudtam a döbbenettől, egyre csak az járt a fejemben: úristen, mi lesz velem most nélküled?!
Majdnem belehaltam, amikor elköltöztél.

Kegyetlenül szenvedtem a hiányodtól, és abban reménykedtem, visszajössz hozzám. Egész nap remegett a gyomrom, ki volt száradva a szám az idegességtől, miközben az agyam folyamatosan kattogott. A feszítő gondolatok sokszor aludni sem nem hagytak, csak ide-oda forgolódtam. Heteken át zombiként bolyongtam az emlékek között, megállás nélkül kerestem az okokat, és persze a válaszokat a miértekre.

Voltak olyan napok, amikor egész nap ágyban maradtam, és nem ettem, nem ittam. Sokszor arra is nehezen vettem rá magam, hogy bemenjek dolgozni, aztán amikor besötétedett, képtelen voltam hazaindulni. Egyszerűen nem tudtam túltenni magam azon, hogy leléptél egy huszonéves csitrivel. Hatalmas tragédiaként éltem meg a történteket. Úgy éreztem, nemcsak nekem fordítottál hátat, hanem a közös barátainknak és kedvenc helyeinknek is, amiket régen annyira imádtunk. Emlékszem, egyszer beugrottam az imádott éttermünkbe, de úgy felszínre törtek a múlt fájó emlékei, hogy még a levest sem tudtam megenni. Elkenődött sminkkel kóvályogtam az utcákon, aztán elpattant bennem valami, és olyan hisztérikus rángatózásban törtem ki, amitől magam is megijedtem.

Forrás: Shutterstock

A dolgok azonban megváltoztak. A szakítás engem is megváltoztatott. Meguntam a pityergést, a kesergést, az állandó vádaskodást. Úgy döntöttem, nem rágódom tovább azon, hol rontottam el, és mit kellett volna másként csinálnom. Nem volt könnyű kiszedni magam az önsajnálat mocsarából, de megtanultam újra hinni, bízni másokban.

A legfontosabb, amit az előző kapcsolatomból megtanultam, hogy mennyire fontos szeretni és értékesnek látni önmagam. Ennek hiánya ugyanis sötét labirintusba terelheti az embert. Azt is megértettem, hogy a volt párom "árulása" nem rólam szólt, hanem róla. Rátört a kapuzárási pánik, és keresett magának egy apakomplexusban szenvedő lányt, aki csodálja és felnéz rá.

Azt hiszem, ez a felismerés kellett ahhoz, hogy letisztuljanak bennem a gondolatok, a megélések, és elkezdjek újra élni. Igen, nem szégyellem kimondani, összetörtem egy időre, de erősebb, bölcsebb és hálásabb lettem, mint bármikor.

Lényegében újradefiniáltam a kapcsolatomat a világgal, ami óriási változást hozott. Fél éve megismerkedtem egy erdei túrán valakivel, akire a legkevésbé sem számítottam. Furcsa ezt így kimondanom, de az az igazság, hogy hálás vagyok az exem szeretőjének. Hálás vagyok, mert megmutathattam a világnak, hogy minden mélypontról fel lehet állni.

Ha nincs ez a szakítás, sosem mertem volna kilépni a komfortzónámból, és akkor valószínűleg soha nem találkoztam volna a SZERELMEMMEL. Annak a fiatal lánynak fogalma sincs róla, micsoda ajándékot adott. Megmentett egy olyan élettől, amiben boldogtalan lennék!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?