Bárkit megkaphatnál, de neked én kellettem!

Többször találkoztak rendezvényeken, a tekintetük sokszor összekapcsolódott, de egy kézfogáson kívül nem érintették egymást. Mindketten tudták, mi az, ami a másikat érdekessé teszi.

A férfit a kék szemei és a hamiskás mosolya, a lányt pedig az önbizalma és az esze. Tisztában volt vele, hogy az a bizonyos mosoly nemcsak neki szól, hanem tíz, húsz, száz másik lánynak is - főleg, ha elég rövid a szoknyája, vagy mély a dekoltázsa. Látta, hogy adott forgatókönyv szerint megy az udvarlás, ha egyáltalán lehet udvarlásról beszélni. A férfinak nem sokat kellett tennie, hogy bárkit megkapjon. Megvoltak a helyek, ahol szívesen vadászott - vagy inkább válogatott kedve szerint.

Bár számtalan hódításon túl volt, még mindig hitt a hosszú távú kapcsolat romantikájában. Abban, hogy létezik egy nő, akiért rögtön feladná mindezt. Valahogy úgy érezte, már ismeri ezt a lányt, akinek csodásan csillog a bőre, az ajkai érzékien teltek, a hangja kedves, a mondanivalója pedig érdekes.

A férfi szeretett beszélgetni és randevúzni, de a kettőt nem keverte egymással. Talán azért, mert a könnyű hódítások alanyainál nem is volt kérdés, hogy mit csináljanak. Vagy, mert arra várt, hogy majd azzal a személlyel teszi mindkettőt, aki igazán felkelti az érdeklődését.

Soha nem próbálta becserkészni, mert sokkal jobban tisztelte annál, hogy csak egy éjszakát tervezzen vele. Igen, a lány varázsa nemcsak külsejében, hanem tartásában, magabiztosságában is rejlett. Udvarias és kedves volt, ugyanakkor pontosan tudta, melyek azok a tulajdonságai, amik kiemelik a tömegből.

Amik szájfeltöltés, botox, illetve falatnyi szoknya nélkül is ráirányítják a figyelmet. Ahogy a férfi megérezte, hogy rendkívüli személyiség, úgy ő is tudta róla, hogy nem mindennapi ember. Éppen ezért nem értette: miért felelnek meg neki a rutin pillantások, a bejáratott szöveg? Miért nem törekszik arra, hogy egyedi legyen?

A különlegességek aztán egy szokatlan pillanatban váltak egyértelművé, amikor a férfi megmutatta a lágyabb oldalát is. Egy buliban voltak. A lépcsőn ült, a falhoz dőlve, a kezében egy sörrel, és meredten nézett maga elé. A lány olyat vett észre rajta, amit azelőtt soha: a sebezhetőséget. Azon a férfin, aki eddig határozott volt, a társaság középpontja, folyton pörgött, és kiélvezte a pillanatokat.

Forrás: Shutterstock

- Mi a baj? - lépett oda hozzá. Tudta, hogy nem veszi tolakodásnak, és ha nem akar válaszolni, azt is a tudtára fogja adni. Úgy érezte, most nyitnia kell felé, mert olyat tud adni neki, amire a legnagyobb szüksége van: figyelmet.

- Minden. A világ. Az emberek. Nem bírom elviselni az irigységet, a féltékenységet, a rosszindulatot. Ezek olyan érzések, amelyek távol állnak tőlem. Ha teszek valamit, az a baj, ha pedig nem, akkor az. Nem akarok senkinek sem megfelelni, és az is távol áll tőlem, hogy szándékosan megbántsak valakit. De miért baj az, ha tenni akarok? Ha szeretném, hogy a cégem növekedjen, fejlődjön? Akkor már rögtön egy törtető seggfej vagyok?

- Miért törődsz velük? Rólam is folyton ítéletet mondanak, de pont azzal tudom őket a legjobban bosszantani, ha nem foglalkozom velük.

A férfi most nézett fel először, és olyat látott a lány tekintetében, amit mindig is keresett: őszinteséget, érdeklődést, nyugalmat. Finoman, mintha egy drága porcelánt akarna megérinteni, megfogta az arcát, megsimogatta, és lágyan megcsókolta. Nem érezte, hogy ez tolakodás lenne, vagy, hogy nem talál majd viszonzásra.

Tudta, hogy a tökéletes percet éli át, a tökéletes személlyel. A lány pedig nem ellenkezett. Végre megláthatta azt, amit a férfi a legjobban őrzött: a lelkét, melyet csak kevesen ismertek, és még kevesebben érinthettek meg.

Szerelmük nem első látásra alakult ki, hanem az első olyan pillanatban, mikor megnyitották egymás előtt a szívüket.

Ferencz Gabriella novellája

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?