Évekig menekültem önmagam elől...

Éreztem, hogy valami nem oké az életemben, de nem tudtam - vagy nem mertem - változtatni. Más ilyenkor folyton a haverokkal lóg vagy tanulásba/olvasásba menekül. Én aludtam és dolgoztam.

Évekig csak ezzel teltek a napjaim - úgy éreztem, nincs időm semmi másra. Utólag rájöttem: nem is akartam, hogy legyen... Mondhatnád, hogy így legalább nagyon kipihent lehettem és sikeres. Az utóbbi igaz is - a vállalkozásom, amit a nullából teremtettem, elképesztő szárnyalásba kezdett. Jöttek a megkeresések, az új munkák - magam sem értettem, honnan és hogyan találnak meg ennyien.

Csak dolgoztam és dolgoztam. Már fel sem tűnt, mi a munka, és mi a laza facebookozás: nem volt különbség a promó és a privát posztok között. Amikor pedig nem a cégfejlesztés volt fókuszban, akkor aludtam. Eleinte azt hittem, tényleg ennyire fáradt vagyok. Hiszen állandóan pörgök - persze, hogy kell az alvás. Na, de napi tíz óra?! Más négy-öt óra pihenés után is úgy működik, mint a Duracell nyuszi. Én miért nem érem be ennyivel?

Ráadásul így is csak a kávé és az energiaitalok tartottak életben. "Hogy csinálják mások? Én is így akarok élni, ahogy ők!" - gondoltam. Akkor talán magánéletem is lenne a munka mellett.

Nem értettem: nem lébecolok, teszem a dolgom, mégsincs időm semmire. Majd egy "álmos" reggelen elgondolkodtam: vajon miért alszom és miért dolgozom ennyit. Miért nem akarom érzékelni a való világot magam körül? Merthogy ez történt. Egyszerűen nem akartam szembenézni azzal, ami rossz volt az életemben.

Forrás: Shutterstock

 

Ezért kizárólag azzal foglalkoztam, amiben jó vagyok: a munkával. Aztán pedig az alvásba menekültem. Mindkettő egy álomvilág volt - egyikkel sem ért fel a rideg, szürke valóság. Úgy éreztem: nem éri meg a jelenben, a mindennapokban léteznem.

A tudatalattim tehát elrendezte az életemet, amíg észbe nem kaptam: Hoppá! Miért nem én irányítok? Tényleg érdemes átaludnom a fél életemet csak azért, mert fájdalmas, ami körülvesz? Elkezdtem vizsgálni, mi bajom van a valósággal. Heteken, hónapokon át figyeltem magamat és a környezetemet, míg rá nem jöttem, hogy mi bánt.

Jelenleg is dolgozom a megoldásokon. Például elkezdtem kiiktatni a "fölösleges" kötelezettségeket. Határokat húztam, rendszert és szabályokat vittem az életembe. Ma már nem alszom át a napjaimat, és nem viszem túlzásba a munkát. Ennek ellenére - vagy éppen emiatt! - továbbra is sikeres vagyok. Úgy, hogy közben nem szalad el mellettem az élet. Remek érzés, hogy így is lehet. Rájöttem: a valóság is lehet olyan jó, mint egy álom...

Hogy mi a tanulság? Ne menekülj a problémáid elől! Inkább nézz szembe velük, majd teremts magad köré olyan valóságot, amit élvezel!

Tolvaj Vica

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?