Továbbra is hinni szeretnék - de nem benned, csak a szerelemben...

Kedden még beszéltünk, szerelmemnek hívtál, nem először, de úgy tűnik, utoljára. Ma csütörtök van, és semmit nem tudok rólad. Nem hívlak, és nem írok, mert úgy érzem, neked lenne elmagyaráznivalód, nem nekem.

A múltad fájdalmas volt, de mindent megtettem azért, hogy a jelened örömteli, a jövőnk pedig boldog legyen. Harcoltam a démonjaiddal, a kétségeiddel. A bűntudatoddal, amit azért éreztél, mert nem szereted a döntéseidet, így örökké elodázod őket. Mindig itt voltam: támogattalak, segítettelek. Nyugodtan figyeltem, vártam egy pillanatra, amely végre meghozza kitartásom eredményét. Egy felhőtlen percre, mely elégedettséget, a siker apró csillogását villantja fel a szemedben.

Csendben voltam akkor is, amikor a szívem már hangosan kiáltotta: add fel! Ám hiába adtam meg neked mindent, mégsem volt elég. Nem tudtam eljutni a lelked mélyére, hogy valamiféle változást indítsak el: hogy a remény ne csak nekem adjon erőt, hanem neked is.

Azt a mintát másoltad, amit a múltban szerzett rossz tapasztalatok alapján tanultál, ahogyan én is ugyanazt tettem, mint mindig: adtam. Sokat, majd egyre többet. Egyikünk sem akarta észrevenni, hogy csak az idő megy, de egyáltalán nem kecsegtet eredménnyel.

Majd belefáradtam - vagy a tartalékom, türelmem fogyott el. Ültem a széken, és nem éreztem semmit: se fájdalmat, se szomorúságot, csak azt, hogy változtatnom kell. Továbbra is hinni szeretnék, de nem benned, hanem a szerelemben. Hogy nem többet kell adnom, hanem kevesebbet befogadnom - hogy most hátra kell lépnem, hogy aztán előre mehessek.

Forrás: Shutterstock

Egy másik irányba, ahova vagy követsz, vagy egyedül indulok el. Érzem, hogy bármelyik is történik, én boldog leszek, mert nem félek az egyedülléttől, hiszen a közösen megélt pillanatok sem voltak mindig felhőtlenek.

Tudom, mire vágyom, és azt is, hogy mit nem adhatok fel: önmagamat, az összes örömömet, energiámat, gondolatomat. Szerelmünk történetét vagy együtt fejezzük be, vagy közösen oldjuk meg, már csak neked kell döntened. Most még hallgatsz, és rám vársz. Hiába teszed, mert ez nem vezet megoldáshoz, csak a szavak, vágyak egyértelmű megosztása, a beszélgetés, melyet olyan sokszor elmulasztottál. Érezned kell, hogy fontos, amit mondasz, ahogyan az én hallgatásom is.

Ne várj tovább, hanem cselekedj - először magadért, aztán a kapcsolatunkért! Ne várj, mert eljön a pillanat, amikor hiába választanál engem, már sosem lehetünk együtt.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek