20 év múlva veled, ugyanitt!

Ülök a padon. Egy olyan régi fadeszkáson, melyet már erősen kikezdett az idő vasfoga, és egykori zöld színét sem a festék adja már, mint inkább a moha. Ki tudja, hányan pihentek már meg az évek során a repedések tarkította deszkán...

Nem egy mai darab szegény. Az ősz hajú bácsika sem az, aki helyet foglal mellettem az élete párjával. Egymás kezét fogva szemlélik az ugrándozó verebeket, a rügyező hajtásokat, a szellő ringatta leveleket.

Csend van, csak a természet "zaja" uralja a némaságot. Üldögélnek még kicsit, majd - mintha olvasnának egymás gondolataiban - egyszerre minden hang nélkül felállnak, és lassan, öregesen eltűnnek a fák közt. Kissé rozoga a járásuk, mégsem ezért karolnak egymásba.

Ekkor megpillantom: M plusz G. A fába karcolt szív alig látható, mégis ott a két betű a padon. A jelentése: Marcsi plusz Gergő. Megrohannak az emlékek. 20 év telt el azóta. Gergő volt az első nagy szerelmem - egykor ezen a padon ígértünk egymásnak örök hűséget.

- Ugye, akkor is csak engem fogsz szeretni, ha elsodor minket az élet egymás mellől? - kérdeztem naivan.

- Ha ez történne, találkozzunk húsz év múlva, ugyanitt! Várni foglak ezen a padon, délben - válaszolta, és én hittem neki.

- 20 év múlva veled, ugyanitt - ismételtem a szavait.

Napra pontosan ma van 20 éve, hogy ez a beszélgetés lezajlott köztünk azon a napsütéses, tavaszi délutánon. Elsodródtunk egymástól, nem kétséges, hiszen jó pár éve nem hallottam Gergőről. Ám emlékszem az ígéretére...

Forrás: Shutterstock

Reménykedve várok. A távolban egy férfi sziluettje tűnik fel, olyan magas, mint ő. Talán... De nem, mégsem. Majd ismét egy hasonló alak. Újra nem ő az. És ez így megy tovább - minden egyes alkalommal hatalmasat dobban a szívem, amikor valakiben őt vélem felfedezni.

Lassan sötétedik, régen elkongatták már a megbeszélt delet, de még mindig itt ücsörgök. Mintha egy régi közös ismerősbe kapaszkodnék - képtelen vagyok "elengedni" a padot. Hiszen fültanúja volt az ígéretünknek, a bizonyítékát is őrzi - M plusz G - mind a mai napig. A jel azóta is kiállta az idő viszontagságait.

Mi nem voltunk ilyen erősek. Persze, nem hibáztathatom Gergőt. Akkor és ott így gondolta, ezt diktálták az érzései. Az élet azonban mást hozott a számára: egy másik életet, egy másik nővel. Lassan, lehajtott fejjel felállok, egy utolsó pillantást vetek a padra, a belekarcolt betűkre, majd hirtelen mozdulattal elindulok - de már egy másik ösvényen.

Egy olyanon, amelyen talán találkozok majd valakivel, akinek szintén nem jött el az egykori szerelme. A tél elmúlt - de elkezdődött egy újabb évszak, amely nekem is melegséget hozhat az életembe.

Marcsi történetét Herczeg Zsuzsa jegyezte le.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?