szerelem család Laczó Adrienn párkapcsolat karácsony szeretet ünnep
Egy október közepi napon, amikor cirka 17 fokot mértünk árnyékban, a következőre értem haza (kapaszkodjatok!): a sztenderd ágyneműnk lecserélve Rudolfosra, a pasztell gömbégőink helyett karácsonyi égősor fityeg - alfahímem pedig Mariah Carey örökérvényűjére (örök agyzsibbasztójára?) rázza a nappaliban a hóemberes pizsamájában.

Itt még választhattam: kifordulok az ajtón és meg sem állok egy olyan távoli országig, aminek nincs kiadatási egyezménye Magyarországgal, vagy vokálozok neki. Az utóbbi mellett döntöttem, és milyen jól tettem! :)

Nem sokkal ezelőttig egy igazi Grincs voltam, aki hárított mindent, ami a legszentebb ünneppel kapcsolatos, mert... fájt. Mert elmentek azok, akik miatt szent volt. Elsorvadásszagú kórtermek, csillagszórómentes csendes éjek és vigasztalhatatlan lelkek - ez övezte az elmúlt években az ünnepi időszakot.

Pedig díszbe kellene öltöztetni a szívünket, ilyenkor decemberben... De én olyannyira ki akartam iktatni még a gondolatát is, hogy két éve megkértem a szüleimet: hagyjuk ki a karácsonyt cakkumpakk - hogy még az esélyét se adhassuk meg az aljasan terjengő, mindenkit beszippantó fenyőillatnak.

Elutaztunk egy egzotikus helyre, ahol kamu Camparival és karibi zenével töltöttük az estéket, nem forralt borral és a Last Christmas-szel - de az ünnep szelleme elől nem menekülhettünk. 24-én este titokban imádkoztam - pedig jó ideje nem teszem már -, hogy George Michael refrénje mégis csendüljön fel, jelezve, hogy ez lesz az utolsó ilyen elfuserált karácsony. És az idei kilátásaim alapján úgy tűnik, ilyenkor, ha nagyon akarjuk, tényleg teljesülhet egy kívánságunk.

Forrás: Shutterstock

A szenteste és a karácsony többi napja továbbra is a családé - és a lejtőké, mert ilyenkor hagyományosan egy sípályán, gőzgombócba fulladva hangolódunk az új évre, már amikor nem szökünk el a nyárba önmagunk elől. De 23-án este életünkben először kettesben ünnepelünk. Főleg azt, hogy van kivel, és hogy - ha el nem baltázzuk - lesz is ezentúl már mindig.

Lesz tökre nem hagyományos leves, extravagáns főétel és nagyon nem karácsonyi desszert, de aki velem akar élni, annak le kell szoknia a halászléről, és csak Nutellában gondolkodhat. Az, aki velem él, ezt örömmel megteszi, mert... szeret. És ennek az ünnepnek pont ez a lényege. Cserébe én leszek neki a mennyből az angyal. Tépett szárnyú, ferde glóriájú, de nagyon igyekvő angyal.

Amikor ezeket a sorokat írom, Mr. Karácsony (a gyengébbek kedvéért: Michael Bublé) búg a háttérben, ami nekem még mindig elég korai - de látva azt a földöntúli örömöt, amivel a vőlegényem készül lélekben erre a néhány lélekmelengető, elcsendesülős és egyben sokat kacagós napra, magam is dúdolni kezdem a refrént. Hát így, érte lett belőlem Grincsből újra egy copfos kislány, aki meg tud állni gyönyörködni a karácsony csodájában. Amilyennek te ismertél, mama.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a SHE Google News oldalán is!
Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.