A nagymama és a srác szerelme - Lehetnek így boldogok?

A szerelmespár teljesen vegyes fogadtatásra lelt. Vannak, akik egyszerűen sok boldogságot kívánnak nekik, míg rengeteg ember szerint mégiscsak beteg dolog kapcsolatban élni 53 év korkülönbséggel - akkor is, ha történetesen boldogok. Hisz, hogyan lehetnének azok, ha a kapcsolat maga egészségtelen?

Ugyanezt az életkor miatti hőbörgést megélhettük már a hazai médiában is: Faludy György a nála 65 évvel fiatalabb Fanny-t vette feleségül. Andy Vajna a nála 38 évvel fiatalabb Tímeába szeretett bele. És persze olyanról is tudunk, amikor a nő volt az idősebb: Mary Zsuzsi és Kiss Tamás között 40 év volt a korkülönbség. Az ilyen hírek mellett már fel sem kapja az ember a fejét arra, amikor a pár két tagja közül az egyik tíz-tizenöt évvel idősebb vagy fiatalabb a másiknál.

Egészséges boldogtalanság vs. egészségtelen boldogság

Az emberi élet egészét áthatja a tökéletes, beteljesült szerelem iránti vágy. Szinte mindannyian társat szeretnénk magunk mellé, akivel megállapodhatunk és szemtanúi lehetünk egymás életének. Annyira vágyunk rá, hogy egy csomószor észre sem vesszük a nyilvánvalót, és olyan kapcsolatokba sodródunk, amik nagyon nem a boldog közös élet felé sodródnak. Mondjuk, belezúgsz valakibe, akiről kiderül, hogy agresszív. Vagy simán csak léhűtő.

Biztos vagyok benne, hogy egy jóval idősebb/ifjabb partner iránti vonzalom oka elég széles skálán mozog - az elfogadhatótól a betegesig. Mert hát bele lehet szeretni valakinek a lelkébe, a gondolataiba, az alkotásaiba - ahogyan a művészek és múzsáik voltak egymással mindig is. Lehet megmagyarázhatatlan, bizsergető vonzalmat érezni valaki sokkal idősebb jelenlétében anélkül, hogy Ödipusz-komplexusod lenne.

Lehet, hogy csak a kíváncsiság hajt, és egy múló románc lesz belőle. És ugyanúgy benne van a pakliban, hogy pszichológiailag nem feltétlenül teljesen egészséges a vonzalom, hanem valamilyen mélyen rejlő sérülésből fakad.

Ehhez képest van egy "normálisról" alkotott elképzelés, és iszonyú könnyen elítélik azt, aki ebbe nem passzol bele. És egy szerelemi viszonyba nagyon sokféleképp lehet nem belepasszolni - legalábbis a külső szemlélők megítélése szerint. Csak hát a "normálisról" alkotott kép az elég változó. Régen a nemesi családok ferde szemmel néztek arra a rokonukra, aki polgár lányt akart feleségül venni.

• Ha diplomás vagy, és a párod szakmunkás, akkor kereshettél volna inkább egy hasonló végzettségűt.
• Ha a szíved választottja szegény, akkor jobb lett volna, ha egy jómódúbbat választasz.
• Ha más vallású, az gáz.
• Ha sokkal fiatalabb, akkor csak a pénzedet akarja.
• Ha sokkal idősebb, akkor meg vén perverz.

Megannyi címke, amit ráragasztunk a másikra - ahelyett, hogy hagynánk, hadd éljenek úgy, ahogyan nekik jó. Mert igen, szerintem is tökre furcsa ez a nagymama korú hölgy a férjével, aki az unokája lehetne. Megmosolyogtató, bizarr, szokatlan. Hála az égnek, hogy nem nekem kell járnom sem a nagyival, sem a sráccal. De attól még nem az én életem. Sőt, nem lesz tőle sem jobb, sem rosszabb a saját kapcsolatom, ha ők holnap szakítanak, vagy együtt maradnak még huszonöt évig. És igazából senkinek sem ártanak azzal, hogy ők ilyen furcsa módon boldogok.

A szerelem ritka kincs. Nem tudjuk, hogy alanyi jogon jár-e mindenkinek, vagy csak a kivételesen szerencsések találnak rá életük során. Ahelyett, hogy ítélkeznénk, és megpróbálnánk ráerőltetni másokra, hogy szerintünk mi a jó és helyes és elfogadható - inkább hagyhatnánk mindenkit, hogy a saját választott párjával legyen boldog.

Hiszen a szerelemben van egy nagyon fontos szabály: ami mindkét félnek jó, és nem ártanak vele senkinek, az jó.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock