Valakit magadhoz kell szorítanod ahhoz, hogy érezd: igazán élsz!

Végeztek erre irányuló kutatásokat, és a neten is terjed Virgina Satir (amerikai pszichológus) azon elmélete, miszerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz.

Szerencsénk van, hogy Magyarországon élünk - itt teljesen elfogadott, ha két ismerős, barát vagy rokon megöleli egymást. De ahogy sok másban, ebben sem vagyunk egyformák! Hiába nem botránkoztat meg senkit az ölelés, mégis vannak, akik nem szeretik. Mielőtt bárkit megölelgetnénk vagy megérintenénk, nem árt tisztázni, hogy a másik ezt hogyan éli meg. Van, akinek ez súlyos behatolást jelent az intimszférájába, és egy ilyen tettel a bizalmát is elveszítjük.

Volt egy időszak az életemben, amikor kevésbé vágytam az emberek társaságára, az érintésük meg pláne nem hiányzott. Ekkor kerültem egy csodálatos terapeuta kezei közé, akinek legfőbb gyógyító eszköze a szeretet volt. Nála volt alkalmam gyakorolni az ölelést is. Megtapasztalni, milyen az, amikor én vagyok a kör közepén, és húsz-ötven ember ringat, áramoltatja az energiát azzal, ahogy átölel.

Vagy, amikor választhattam, hogy a résztvevőket megölelem-e. Több mint százan voltunk. Az első ösztönös reakcióm az volt: "Én vadidegeneket nem fogok ölelgetni, pláne nem ennyit!" Aztán ahogy haladt a sor, úgy vettem észre, hogy az ölelések hatására nemcsak megszűnt a kezdeti idegenkedésem, hanem kifejezetten vártam, hogy magukhoz szorítsanak.

Mitől lesz jó egy ölelés? Ha az ember beleteszi a szívét. Szó szerint. A két mellkas összeér, legalább fél percig tart, és mindkét fél át tudja adni magát a pillanatnak. Az adó és a kapó fél egyaránt ellazul. Mindegy, hogy gyereket, felnőttet, azonos neműt ölelünk, a lényeg az őszinteségen van. Hogy szívből tegyük! Viszont ha kellemetlen a másik érintése, nyugodtan mondjuk meg neki, mert a testünkkel magunk rendelkezünk.

Sosem felejtem el az általános iskola egyik meghatározó, csupaszív pedagógusát, akivel rendszeresen jártunk kirándulni. A túrák alatt volt "állva, fának dőlve" pihenés, ott tapasztaltam meg, hogy a fákat is jó átölelni. Ez már az ölelés haladó verziója, épp úgy, ahogy az állatok ölelése is. Akinek van kutyája, macskája, az biztosan tudja, miről beszélek.

Ha egy napon jó cselekedetre nyílik alkalmad, az legyen az, hogy megölelsz valakit! Sosem tudhatod, hogy a másik milyen élethelyzetben van - lehet, hogy épp megmented ezzel a gesztussal.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock