Erősebb lettem, mert megoszthattam veled a gondjaimat!

- Már a harmadik kezelést kapom!

- Megvert a férjem, akivel válófélben vagyunk!

A két vallomás után döbbent csend következett, egy pillanatra megtorpantak, ugyanakkor fellélegeztek. Mert végre kimondták azt, ami a lelküket nyomja, és ezzel megszabadultak a fájdalom és a félelem egy apró darabkájától. A szörnyű hír után azonnal segíteni akartak egymáson, valami biztatót, erőt adót mondani, vagy egész egyszerűen csak a támogatásukról biztosítani a másikat.

Soha nem hittem volna, hogy képes lesz erre, hogy nemcsak a lelkembe, hanem a testembe is belerúgjon. Szó szerint rám támadt, időm sem volt rá, hogy védekezzek... Két hétig fájt a lábam. De a gyermekem miatt összeszedtem magam, és csak az esti órákban sírtam, amikor ő már aludt. Akkor viszont nagyon.

Újabb csend következett, mert rájöttek, hogy bár szörnyű dolgokat éltek és élnek át, van, akiért érdemes és muszáj kitartaniuk, meggyógyulni, testileg és lelkileg felépülni. Egymásra néztek, és bár könny csillant meg a szemükben, egy apró mosoly is megjelent a szájuk sarkában - hiszen sorstársak lettek. Olyan kapocs kötötte össze őket, ami segít küzdeni, harcolni és felállni. Rájöttek, hogy nincsenek egyedül, és már nem kell a fájdalmukat elfojtani, magukba zárni.

Ettől kezdve csak úgy áradt belőlük a mondanivaló: elmesélték a részleteket, meghallgatták a másikat, és igyekeztek mindig valami örömtelit is belecsempészni a válaszukba. Úgy tűnt, sikerült, hiszen a könnycseppek lassan elmaradtak, és egy jóleső érzés járta át őket. Mert elhatározták: együtt fognak harcolni, és sosem engedik, hogy a másik elcsüggedjen. Másként élték meg az élet szomorú oldalát, mást tapasztaltak, mégis nagyon hasonlóak voltak. Mert mindketten hatalmas fájdalmakkal küzdöttek, és egyikük sem hagyhatta, hogy ez lenyomja őket.

Egészséges leszel, nem, rosszul mondtam, egészséges vagy! Ez csak egy figyelmeztetés a tested részéről, hogy bánj vele szépen. Írd be a naptáradba, hogy jövő tavasszal elutazunk! Egy hetet tegyél szabaddá, az úti cél még titok!

Két nő, akiknek pont most kellett találkozniuk, azért, hogy megtanuljanak harcolni, és felismerjék, hogy vannak mások is, akik kemény időszakot élnek át. De csak egy átmeneti időszakot, hiszen a jelenlegi állapot nem jelenti azt, hogy ez örökre így lesz. Arra kellett az elmúlt egy órában rádöbbenniük, hogy amikor továbbsétálnak, erőt, és ne kétségbeesést érezzenek. Azért találkoztak, hogy egymás reménysugarai lehessenek.

Ferencz Gabriella novellája

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock