Férfivélemény: Azért nincs kapcsolatod, mert gyáva vagy hozzá!

A nők azt írják: remélik, nem én vagyok az egyetlen, aki ezeket így gondolja, és hogy több ilyen férfi is van. Mert ők, sajnos, nem ilyenekkel találkoznak. A férfiak azt írják: ugyanígy gondolják, és teljesen átérzik, amiről írok. De sajnos pont amiatt nem találnak maguknak párt, mert ezt senki nem értékeli.

Kérdezem én, hol a francban vagytok?

Elkeseredve ültök a saját magatok által - csalódottságból és lemondásból - épített falaitok mögött? Szemben egymással, mégis baromira távol. Mert eldöntöttétek, hogy nem létezik ilyen vagy már senkinek nem kell. Mikor omlott le a híd a férfiak és a nők között? Vagy mikor felejtettük el, hogyan kell hidakat építeni, kapcsolatot teremteni, egymásra találni?

Tudom milyen ez. Korábban én is húztam falakat magam köré, de rá kellett jönnöm, hogy nem attól leszünk erősek, ha soha senkit nem engedünk át rajtuk. Kívülről úgy tűnhet, hogy rendíthetetlen vagy, de valójában összegubózva reszketsz a falak mögött - rettegve, nehogy valaki kifürkéssze a gyengeségeidet. És itt kérdőjeleződik meg, hogy valójában mennyire vagy erős!

Én úgy gondolom, hogy csak egy gyáva szar vagy, aki még ilyen "semmiségektől" is fél, mint a "nevetséges" érzelmek. Csak az a baj, hogy ezek előbb-utóbb utat törnek maguknak, és lesz majd egy olyan pontja az életednek, amikor emiatt baromira szánalmasan elesett leszel. Mert valaki csak közel kerül hozzád, és előtörnek azok az érzések, amikkel fogalmad sincs, mit kell kezdeni.

Állsz, mint egyszeri hülyegyerek a Rubik-kocka előtt, és nem tudod, most mit csinálj. Ekkor pedig nagyon-nagyon gyengének fogod érezni magad, és mint egy "igazi hős", jól elmenekülsz. Vagy újra bezárkózol és elcseszel mindent. Azt, ami jó lehetne, azt, amire vágynál. Csak egyszerűen nem tudod mit kezdj vele, hogyan fogadd, mit adj cserébe.

A vikingeknél volt egy harcos csoport: a berserkerek. Ők mindenféle védőfelszerelés nélkül, őrjöngve rohantak a csatatéren a csapataik élén. Állítólag ők voltak a legádázabb harcosok, mindenki rettegett tőlük. És ez teljesen érthető. Önmagában az milyen ijesztő lehet, hogy emberek páncél nélkül mennek harcba? Nem félnek attól, hogy megsebzik őket - tisztában vannak vele, hogy olyan képességeik vannak, amik miatt nem kell tartaniuk semmitől. És egyébként le se szarják annak a veszélyét, hogy meg is halhatnak. Hogy állítasz meg egy ilyen férfit? Sehogy!

Nem tudod megkeresni a gyenge pontomat, mert itt van, kitettem eléd - és pont emiatt váltam erősebbé. Mindegy mit teszel vele, én képes vagyok elviselni. Nem fogok összetörni, nem fogok elmenekülni. Mert tisztában vagyok magammal, az érzéseimmel, és képes vagyok kezelni őket. Nincs hatalmad felettem, csak ha én is megengedem.

A legtöbben ettől félnek. Mi lesz, ha megnyílok? Ha lelkileg meztelenül állok majd egy másik ember fürkésző szeme előtt? Mit fogok csinálni, ha nem úgy reagál, ahogy én szeretném? A válasz baromi egyszerű. Aki ártani akarna, az megijed a kitárulkozástól, mert rájön, hogy nem tud fogást találni rajtad. Rájön, hogy hozzád képest gyenge, hiszen ő még mindig a falai mögött kuporog berezelve, sebezhetően. Lépéselőnyben vagy, és nem tudja mihez kezd, ha lépsz is.

Mert ebben hatalmas bátorság és erő rejlik. Aki viszont jó szándékkal közeledik, az körbenéz, és látja, hogy nem leselkedik rá veszély sehonnan. Minden ott van előtte, nem egy csapdákkal teli útvesztőbe került - mint eddig számtalanszor. Ezért ő is bátrabban ki meri pakolni a saját kis csomagját. Így lehet hidat építeni emberek között: ha nem félsz a sérüléstől, és elég bátor vagy megmutatni magad. És hidd el, lesz, aki ezt értékesnek fogja találni!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock