Mindenki tudja, hogy folyamatban van a bontóper, ami után egyikünk jobbra, a másik pedig balra megy - de hogy már castingolnom kellene az utódját, azt nem tudtam. Mentségemre legyen mondva, hogy ez az első alkalom, így nincs még rutinom benne. Nem ismerem a pontos forgatókönyvet, hogy mikor kell dühösnek lenni, lezárni, továbblépni, bepasizni.
Eddig mindent úgy tettem, ahogyan a szívem diktálta: kiléptem, amikor nem bírtam tovább, amikor már könnyeket sem kellett ejtenem a szép múlt miatt.
Nem húztam le a rolót, azt sem mondom, hogy nem veszem észre a kedves férfi pillantásokat. Egész egyszerűen arról van szó, hogy azt hittem, most lesz egy kis időm magamra. Nem vagyok az a típus, aki fűnek-fának elmeséli, hogy miért volt boldogtalan feleség. Többek között azért sem, mert senki nem akarna a színfalak mögé tekinteni, hiszen az előítéletük sokkal erősebb: volt szép lakás, gyönyörű gyerek, ugyan mi bajom lehetett? Biztos vagyok benne, hogy sokan ezt gondolnák! Ha viszont nem érdekli őket a múlt, akkor ne akarják átvenni az irányítást a jövőm felett se!
Tudom, hogy ennél többet szánt nekem a sors, és szerencsére volt elég erőm ahhoz, hogy ne ragaszkodjak a biztos rosszhoz, és bele merjek vágni a bizonytalan jóba. Érzem, hogy sokkal boldogabb leszek elvált nőként, mint amilyen feleségként voltam. Egy olyan kategória megszemélyesítője, ami sokak számára értelmezhetetlen.
Hiszen a legtöbben azt hiszik: ennek az önfeledt állapotnak, a boldogságnak előfeltétele egy társ. Pedig igenis létezik az az önbizalom, amit csak egyedülállóként szerezhet meg az ember, amikor rájön, hogy sokkal többre képes, mint amennyit eddig gondolt magáról - vagy amit mások gondoltak róla.
Hiszen a személyisége szunnyadó vulkán volt a házassága alatt, most viszont újra kitört, felszínre hozva sok mindent, ami eddig a mélyben izzott. Ilyenkor erő, szenvedély és akarat szabadul fel, ezek pedig igenis boldoggá tehetnek egy nőt.
Még nem reagáltam a "biztosan hamarosan lesz új párod" mondatra, pedig sok helyről hallottam már, például a postán, üzletben, rokontól, vadidegentől, barátnőtől. Úgy tűnik, a világ rendje és az emberek nyugalma a folytonosságtól függ. Ha volt és lesz - jelen esetben pasi -, akkor minden rendben! Szóval, nem tudom még: hagyjam, hadd higgyék, amit akarnak, vagy sokkoljam őket a "boldog elvált" nő magyarázatával? Különben is, lehet, hogy igazuk van, és tényleg nemsokára lesz párom.
Egy fontos dologra rájöttem az elmúlt hónapokban: egyedül én dönthetem el, akarok-e hódítani vagy sem. Ahogyan arra is, hogy a következő szerelem más lesz, mert a szerzett tapasztalatok örökre velem maradnak. Nem kezdtem el egy új könyvet vagy fejezetet, csupán lapoztam egy fehér oldalra. Nekem most ennyi is elég.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.