Elszabadult bennem az őrjöngő vadállat, miután elhagytál...

Azt, hogy az ördög beléd költözik, miután szétválnak útjaitok, teljesen biztosra veheted. Ez még akkor is megtörténik, ha te voltál a kezdeményező, és felszabadultnak, könnyűnek érzed magad, miután elváltál tőle.

Rossz hír, hogy ez az állapot kétféleképpen vészelhető át. Az egyik út az önsajnálat feneketlen, mély és bűzös kútja, a másik pedig a gyűlölet hegycsúcsára vezet - ahonnan bosszúálló fenevadként sújt le a haragod mindenkire, aki az exeddel kapcsolatban áll. Az exed barátainak, családtagjainak nincs helyük lelked pitvarában, az egykori közös barátaitoknak pedig színt kell vallaniuk, hogy ki mellett foglalnak állást. Jaj nekik, ha nem melletted.

A tűzhányó kitörésére pedig akkor kell számítani, amikor meglátod a volt párodat... Nem, nem megtörve, szétesve, agyongyötörve, ó, nem. Meglátod őt egy új társsal az oldalán. Armageddon. Ez fog bekövetkezni.

Érzelmi armageddon, lelki cunami, az öntudat világégése, az angyalok bukása, az új démon megszületése. Ez vagy te. Ha a fájdalom mindezidáig nem ütött léket a szíveden, akkor a harag, az elemi gyűlölet, a tehetetlenség megteszi. Olyan érzések kerítenek hatalmába, amiket önmagad előtt is szégyellni fogsz.

Mit teszel mindeközben? Feltúrod az internetet, hogy minél több, ám annál haszontalanabb információt gyűjts be az új társról. Bármi jól jöhet. Idézetek, amiket megosztott? Sekélyes közhelyek! Képek, amiken szerepel? Atyaég, hiszen kövér, mint a disznó! Fotó barátokkal? Tuti, hogy részeg, milyen pofát vág már?! Fürdőruhás kép? Gusztustalan. Semmi, de semmi olyat nem találsz, ami pozitív színben tüntetné fel. Még az sem mentség, hogy voltaképpen nem is ismered. Hiszen köze van valakihez, akihez neked már nincs - de volt, és ő a te játékszered. És egyáltalán, miért örül annak, ami neked már nem okoz örömöt?

Aztán fogod ezt a haszontalan, fölösleges, szerinted terhelő bizonyítékokkal teli anyagot, és szétküldöd a barátaidnak - majd várod, hogy ők is kezdjék el utálni őt. Aki elfelejtett volna visszajelezni, azt folyamatosan zaklatod, hogy kicsihold belőle a szánalmas önigazolásodat. Lassan begolyózol.

Néha azért lesznek józan pillanataid. Ilyenkor elborzadva nézel a belőled kiszabadult démonra, majd rájössz: olyan mélységeid vannak, amiket soha nem fedeztél volna fel, ha nem jársz a pokolban időnként. Ezen a pillanataidban rácsodálkozol a belőled kiszabadult vadállatra, de ez csak rövid ideig tart, amíg el nem ragad ismét a gyűlölet mámora, és le nem húz a vállalhatatlan gondolatok óceánjába.

Igen. Azt állítom, hogy bámulatos vagy. Mert megvisel, mert fáj, mert beletörsz, mert találkozol magadban egy ismeretlen lakótárssal, akit eddig bebörtönözve tartottál. Akit nem engedhettél szabadon, mégis ő a te titkos gondolataid őrzője, a hetedik szobád lakója, ő az, akit szoríts magadhoz, és szeress nagyon. Ez is te vagy.

Képzeld el, hogy egy hatalmas expedíció egyik állomásához értél, ahol az út végén mélységes szakadék tátong! Beletekinthetsz, megcsodálhatod, el is szédülhetsz a látványától, és tudomásul veheted: igen, itt van ez a szakadék - az én világomban, az én utamon. Nem ugrom bele, de bele kell néznem, meg kell ismernem, látnom kell, hogy milyen mély. Látnom kell, hogy milyen mély vagyok. Túl vagyok rajta, tudom, miről beszélek...

S. Tóth Anikó

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock