A frigid nejem szenvedélyes nővé változott egy másik pasiért!

Tőlünk szokatlan módon, feszengve ittunk két -két kávét. Én aggódva vártam, hogy beavasson a bajába, ő ehelyett mindenféléről beszélt. Amikor megkérdezte, hogy iszunk-e még egyet, kicsit ingerülten kérdeztem vissza: "Nem akarod inkább elmondani miért vagyunk itt? Beteg vagy? Mi a baj?"

Kiderült, hogy a feleségem épp abból a szállodából libbent ki a legnagyobb boldogságban egy férfival, ahol a barátom tréninget tartott. "Félreérthetetlen volt a helyzet" – mondta. "Ne haragudj, sokat gondolkodtam rajta, de muszáj volt elmondanom. Tudod miért? Egy savanyú, kiállhatatlan nőnek mutatja magát melletted, miközben csak úgy röpült azzal a bájgúnárral. Muszáj megtudnod, hogy megcsal, erre jutottam végül."

Azt sem tudom, mit válaszoltam neki. Talán egyszerűen csak otthagytam. Valahol éreztem, hogy valószínűleg igazat mond. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Álljak a feleségem elé, kérdezzem meg egyszerűen, hülyét csináljak magamból, nyomoztassak utána, vagy mi legyen. Tíz éve vagyunk házasok. Tíz éve tartom tiszteletben, hogy szinte egyáltalán nem érdekli a szex. Csak épp annyira, hogy valahogy eldöcögjünk ezen a téren.

Megbeszéltem magammal, hogy a házasságunk akkor is megéri, ha az ő részéről nincs benne szenvedély. Hálás voltam azért a havi egy-két alkalomért, amikor mégis hajlandó volt lefeküdni velem. Persze többször próbálkoztam, de tudtam, hogy nem kényszeríthetem. Szerettem a feleségem.

És most itt van ez, amit megtudtam. Lehet, hogy ez az egész érdektelenség csak nekem szólt? Hogy miközben itthon csak épp pislákolt valami, mással, máshol lobogott a tűz? Nem, ezt mégsem akarom elhinni. Az én tisztességes, komoly feleségem -aki általában azzal szerelt le, amikor mégis csak megpróbáltam valamit kicsiholni, hogy nagyon szeret, legyen ez elég - biztosan nem hentereg valaki ágyában. Nem lehet tíz évig így játszani.

Bizonyosságot akartam. Nem tudtam várakozni, reménykedni, hogy mégsem igaz. Nem tudtam úgy tenni sem, mintha az a beszélgetés nem történt volna meg. Tudtam, hogy aznap este későn jön. Elmentem a lányomért az iskolába, megvártam, míg elalszik, aztán csak ültem, megsemmisülve. Készültem valamire, amiről persze fogalmam sem volt, hogy merre viszi az életünket, de a lelkem mélyén tudtam, hogy ettől a naptól minden meg fog változni.

Engem most is szeret, de soha nem gondolta volna, hogy az a nő ott lakik benne. Az a másik férfi egy pillanat alatt hódította meg, de higgyem el, azt a férfit nem is szereti. Hiszen én vagyok a gyereke apja, és én vagyok az, aki mindig jó hozzá. De neki szüksége van arra a másik nőre is. Értsem meg.

Nem akartam bántani, inkább eljöttem otthonról. Félelmet kelt bennem, hogy mennyire akarom azt a nőt, akit akkor este láttam. Azt a nőt akarom. Tíz évet éltem egy másikkal. Egy másikkal, akit most gyűlölök...

Zoltán történetét Bali Edina Zsanna jegyezte le

Nyitókép: Shutterstock