Az megvan, amikor a nők összeülnek megvitatni, hogy kinek mi volt a legnehezebb az anyaság első néhány évében? "Nekem az elszigeteltség és a bezártság" - mondja az egyik. "Nekem a kialvatlanság és a tönkrement idegek" - kontrázik a másik. "Nagyon hiányzott a felnőtt társaság és a szellemi kihívás" - így egy harmadik. "Az anyagi kiszolgáltatottság borzalmas volt" - értenek egyet mindannyian.
És akkor megjelenik a négygyerekes ősanya: "Hát nem tudom, én ezek közül egyiket sem éreztem soha. Számomra a picikéimmel együtt töltött 12 év soha nem volt teher!" Aztán értekezésbe fog arról, hogy soha nem engedné bölcsibe és oviba a csemetéit, mert a gyereknek 7 éves koráig az anyja mellett a helye, punktum!
Amikor másfél órája altatod a nyűgös, hisztis, fáradt totyogóst (ki mondta, hogy a gyerek alszik, ha álmos?! Ez utópia!), végső elkeseredettségedben magadra kötöd szegényt, és útra kelsz. Mire végre elalszik, a látvány showműsorba illik: 12 kilós gyerek a csöcsön, kezedben szatyrok, pokolian kell pisilned, és állva, ringató lépésben a telefonon írod a hétfői prezentáció anyagát, de nem bánod, mert végre nyugi van.
Ekkor hirtelen feltűnik a semmiből egy random szomszéd, és kedélyesen rád kiált: "Szervusz, drága csillagom, csak nem alszik ez a tündéri baba?!" Nem, basszuskulcs, hála neked már nem, és ma már nem is fog! Akkor odaadjam neked egész délutánra?!
A családi eseményen feltűnik az a távoli rokon, aki sosem volt oda érted. A másfél évesed stílszerűen épp a terítőt rángatja le az asztalról, és mikor erről finoman igyekszed lebeszélni, éktelen földhöz verős hisztit rendez. Lakonikus félmosollyal az arcodon közlöd: "Dackorszak." Mire ő hűvösen: "Nem tudom, az enyémek soha nem csináltak semmi ilyet." Hát jó. Függöny.
Amikor a szeparációs szorongással küzdő, dackorszakos gyerektől pisilni nem tudsz önállóan, segítséged nulla, ráadásul egyedüli családfenntartó vagy, ő emelkedett hangon szónokolni kezd: a nő elsődleges feladata nőnek lenni minden körülmények között. Majd gyakorlatilag lecsesz, amiért nem jártál fodrásznál fél éve. Persze rendszeres, félnapos gyerekfelügyeletet már eszébe sem jut felajánlani, hogy rendbehozathasd a frizurádat...
Nyilván tök kedves tőle, hogy figyel rátok, de valahogy jobban esne, ha ezt nem riogatás formájában csinálná. "Miért nem jár még?", "Nem fullad meg a kendőben?", "Az enyémek ennyi idősen már szobatiszták voltak.", "Te, nem beszédhibás kicsit ez a gyerek?"
A lényeg, hogy nullától érettségiig - és azután - talál aggódnivalót, amire ügyesen rá is paráztat, ha elég sokáig nyomatja. Egy ponton túl rutinos játékossá válsz persze, és csípőből nyomod neki a szarkasztikus válaszokat - amiből később akár cikket is írsz...
No, kiket hagytunk ki?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.