Vannak, akik csendben figyelnek, vagy épp kedélyesen rikkantanak párat a partvonalról, miközben te épp a kétéveseddel küzdesz az életben maradásért. Nem elég, hogy magával a helyzettel meg kell birkózni, még őket is el kell viselned...
A térítő szándékú ősanya
Az megvan, amikor a nők összeülnek megvitatni, hogy kinek mi volt a legnehezebb az anyaság első néhány évében? "Nekem az elszigeteltség és a bezártság" - mondja az egyik. "Nekem a kialvatlanság és a tönkrement idegek" - kontrázik a másik. "Nagyon hiányzott a felnőtt társaság és a szellemi kihívás" - így egy harmadik. "Az anyagi kiszolgáltatottság borzalmas volt" - értenek egyet mindannyian.
És akkor megjelenik a négygyerekes ősanya: "Hát nem tudom, én ezek közül egyiket sem éreztem soha. Számomra a picikéimmel együtt töltött 12 év soha nem volt teher!" Aztán értekezésbe fog arról, hogy soha nem engedné bölcsibe és oviba a csemetéit, mert a gyereknek 7 éves koráig az anyja mellett a helye, punktum!
A túl kedélyes szomszéd
Amikor másfél órája altatod a nyűgös, hisztis, fáradt totyogóst (ki mondta, hogy a gyerek alszik, ha álmos?! Ez utópia!), végső elkeseredettségedben magadra kötöd szegényt, és útra kelsz. Mire végre elalszik, a látvány showműsorba illik: 12 kilós gyerek a csöcsön, kezedben szatyrok, pokolian kell pisilned, és állva, ringató lépésben a telefonon írod a hétfői prezentáció anyagát, de nem bánod, mert végre nyugi van.
Ekkor hirtelen feltűnik a semmiből egy random szomszéd, és kedélyesen rád kiált: "Szervusz, drága csillagom, csak nem alszik ez a tündéri baba?!" Nem, basszuskulcs, hála neked már nem, és ma már nem is fog! Akkor odaadjam neked egész délutánra?!
Az ismerős, aki csak a szépre emlékezik
A családi eseményen feltűnik az a távoli rokon, aki sosem volt oda érted. A másfél évesed stílszerűen épp a terítőt rángatja le az asztalról, és mikor erről finoman igyekszed lebeszélni, éktelen földhöz verős hisztit rendez. Lakonikus félmosollyal az arcodon közlöd: "Dackorszak." Mire ő hűvösen: "Nem tudom, az enyémek soha nem csináltak semmi ilyet." Hát jó. Függöny.
A gyermektelen barátnő, aki kéretlen tanácsokat osztogat
Amikor a szeparációs szorongással küzdő, dackorszakos gyerektől pisilni nem tudsz önállóan, segítséged nulla, ráadásul egyedüli családfenntartó vagy, ő emelkedett hangon szónokolni kezd: a nő elsődleges feladata nőnek lenni minden körülmények között. Majd gyakorlatilag lecsesz, amiért nem jártál fodrásznál fél éve. Persze rendszeres, félnapos gyerekfelügyeletet már eszébe sem jut felajánlani, hogy rendbehozathasd a frizurádat...
Az aggódó családtag
Nyilván tök kedves tőle, hogy figyel rátok, de valahogy jobban esne, ha ezt nem riogatás formájában csinálná. "Miért nem jár még?", "Nem fullad meg a kendőben?", "Az enyémek ennyi idősen már szobatiszták voltak.", "Te, nem beszédhibás kicsit ez a gyerek?"
A lényeg, hogy nullától érettségiig - és azután - talál aggódnivalót, amire ügyesen rá is paráztat, ha elég sokáig nyomatja. Egy ponton túl rutinos játékossá válsz persze, és csípőből nyomod neki a szarkasztikus válaszokat - amiből később akár cikket is írsz...
No, kiket hagytunk ki?
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
