Érettségi után azonnal felvettek a közeli város egyetemének bölcsészkarára. Lehúztam öt évet, egyik bulit követte a másik, nagy partiarc voltam. A társaság kedvence, a bulik lelke, örök szervező, lelki szemetes, és még sorolhatnám. Lubickoltam a barátok szeretetében, mindig számíthattak rám. Áronnal a második év elején figyeltünk fel egymásra, ő kitartóan udvarolt, én meg kitartóan hessegettem a jobb csajok felé.
Sportos volt, magas, okos, a lányok kedvence. Bárkit megkaphatott, mégis én kellettem neki. Fél év után egy párt alkottunk. Mindenhová magával vitt, és úgy mutatott be, mint a "világ legokosabb nőjét". Az elején imponált, aztán már fárasztott. A barátaival nem találtam a hangot, hozzá képest harsányak és egyszerűek voltak. Eleinte csak azért ittam egy pohárral, hogy tudjak velük társalogni. Nem volt baj, akkor még kontrolláltam.
Ez így ment a diplomaosztóig. Ott Áron egy nagyjelenet keretében szakított velem. Nem tudom, hogy magamat vagy a szerelmet sirattam, de aznap éjjel megtudtam, mi a magyarok istene - egy jó kis gyomormosás keretében jött el hozzám.
Hónapokig nem ittam. Örültem, hogy munkát kaptam a városunk könyvtárában, és élveztem a dolgos hétköznapokat. Egy idő után szűk lett a város, attól féltem, besavanyodott vénkisasszony leszek, ha ott maradok. Levelezőn elvégeztem a közgázt, és jött egy jó munka, amihez Pestre kellett költöznöm.
Hamar megkedveltek a munkahelyen, mindenkinek természetes volt, hogy megyek, ha buli van. Remekül éreztem magam, imponáltak a céges összejövetelek, ahol megcsillogtathattam a humoromat. Férfiak is akadtak körülöttem szép számmal, de Áron után nem akartam többé lekötni magam. Jöttek-mentek a pasik az életemben, aztán azt vettem észre, hogy betöltöttem a harmincat.
A cégnél hatalmas partit szervezett a főnököm. Lubickoltam a sikerekben és a pezsgőben. Eleinte fel sem tűnt, hogy egy-egy rendezvényen simán elfogy másfél-két üveg. Semmi bajom nem volt másnap. Vártam az estét, hogy újra találkozzam a barátokkal, és megváltsuk a világot. Lehel, a kisfőnök, többször hazakísért, és az egyik este megjegyezte, hogy szerinte túl sokat iszom.
Ezen vitatkozni kezdtünk, mert nem éreztem magam részegnek. Megharagudtam rá, és megromlott a viszonyunk. Ez rányomta a bélyegét a munkamorálomra is. Egyre kedvetlenebbül jártam be, viszont esténként pezsgővel és idegen férfiakkal ellensúlyoztam a munka miatt érzett letargiát.
Néhány hónap alatt eljutottam oda, hogy muszáj lenne váltanom, mert kikészít a hely. Lehelt ekkor már nem bírtam elviselni, pedig jó ideje nem szólt semmit. A referenciáim jól mutattak, így könnyen ment a váltás. Az új helyen is hasonlóan alakult minden. Napközben meló, este buli. Nem minden este, de egy átlagos héten legalább kétszer. Nem gondolkodtatott el, hogy mindig a nap végét vártam. Csak élveztem a lazulást. Istenigazából sosem éreztem magam részegnek, csak a gátlásaim oldódtak fel.
Gyakran vittem haza idegen férfiakat. Az új helyről is. Ma már tudom: baklövés volt a főnökkel kezdeni. Egy évig működött minden köztünk. Együtt repültünk a céges utakra, titokban arról ábrándoztam, hogy otthagyja a nejét, és engem választ. Az egyik átpezsgőzött éjszaka után ezt meg is említettem neki, mire behajigálta a ruháimat a bőröndömbe, és a szálloda folyosójára lökdösött... A hazaúton külön ültünk. Hétfőn a felmondólevél várt az asztalon. Legalább annyi tisztesség volt benne, hogy ne pénz nélkül dobjon ki. Egész korrekt összeggel bocsátott utamra.
Nem számoltam a napokat, csak úgy peregtek, és már délelőtt is pezsgőt vedeltem. A tartalékaim vészesen fogytak. Végül egy mámoros pillanatban felhívtam Lehelt.Nem tudom, miről beszéltünk, akkor már kiestek az életemből időszakok. Amire tisztán emlékszem, hogy elvitt az ország egyik legjobb szenvedélybeteg specialistájához. Ennek lassan három éve.
Egy éve vagyok tiszta. Holnap lesz az évfordulója, hogy nem ittam egy kortyot sem. Lehel mellettem áll barátként, és nem győzök elég hálás lenni a támogatásáért. A segítségével találtam állást. Nem fizetnek túl jól, de megélek belőle. Rájöttem, hogy szeretnék gyereket. És Lehel jó apa lenne...
Szilvia történetét lejegyezte Berill Shero.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.