Egy nagymamának az a dolga, hogy vigyázzon az unokájára!

Ahogy lenni szokott, a nagyik kapva kapnak a lehetőségen, hogy kicsit "uncsizzanak". Van ebben egy kis segítő szándék is, hogy menjél, lányom, aludj addig, vagy moss ki, pihenj, gyantázd le a farkasszőrt a hátadról - esetleg dobjatok össze még egy unokát! Ez valahol egy természetes, másrészt kedves, nagylelkű gesztus a szülő részéről. Próbálja támogatni, egyengetni a lánya útját.

Lilla is bátran élt a lehetőséggel, hogy egy kicsit "lepasszolja" a csemetét a maminak. Addig pihent egyet, romantikázott a férjével, vagy elment szórakozni a barátnőivel. Mivelhogy mindig is aktív életet élt. Igazi bulikirálynő meg nagyvilági nő, aki szeret utazgatni. Úgyhogy néha az egy órás gyerekvigyázásból kettő-három lett, és minél nagyobb lett a csemete, annál inkább meghosszabbodott Lilla "kimenője".

Minden fejmosás vége az lett, "Tudom, anya!" De másnap vagy azután Lilla ugyanúgy jelentkezett, és közölte, hogy "dolga van". El kell menni a műkörmöshöz, és nem mondhatja le az időpontját. Tutira attól a tízujjnyi kieséstől megy majd csődbe a körmös. Terike pedig lelkiismeretes, segíteni is akart, mi mást tehetett volna, minthogy vigyáz a gyerekre?

Aztán Lilla korábban el akart kezdeni dolgozni, mert szűkös anyagi helyzetben voltak a férjével. Megkérte Terikét, hogy vigyázzon pár napot az unokájára. Nem akart. De csak azért nem, mert felelőtlenségnek tartotta, hogy Lilla túl korán megy vissza dolgozni, hiszen így is alig van a lányával. Erre Lilla kikelt magából, hogy nem igaz, hogy "semmit" sem lehet kérni az anyjától, és különben is, neki az lenne a dolga, hogy vigyázzon az unokájára. Milyen nagymama az, amelyik nem akar unokázni?!

Tudja, hogy Lilla túl korán szült, és persze szereti Zoét, de inkább kicsi barátnőként, testvérként tekint rá, mintsem a gyerekeként. Még mindig a munka, a buli, az utazgatás az első nála - és nem a gyerek. Terike tudja, hogy hibázott, mikor nem küzdött jobban, és a konfliktust elkerülve szinte teljesen átvállalta Zoé nevelését, aki heti 4-5 napot van nála, ráadásul ő viszi és hozza az óvodából is.

Akkor borult ki igazán a bili, mikor egyszer Terike és Lilla valamin nagyon összevesztek Zoé jelenlétében. Lilla azt kiabálta, hogy "Köszönj el a nagymamádtól, mert soha többé nem látod!" Erre a gyerek meg azt mondta, hogy nem szereti az anyját, hanem csak a mamit. Erről is Terike tehetett. Lilla meg volt arról győződve, hogy ellene fordította a gyereket. Holott egyszerűen csak arról van szó, hogy a gyerek köteléke erősebb a nagyanyjával. Ettől még nagyon szereti az anyját, mert mindig mondja Terikének, hogy hiányzik neki, és alig van vele.

Senkinek sem jó a jelenlegi helyzet - sem Terikének, sem Zoénak. Egyedül Lillának. Aki pár alkalmi megsértődéstől eltekintve éli világát, elvan, mint hal a vízben, hiszen a lánya jó kezekben van. A maminál. Biztos fáj neki valahol a tudat, hogy gyengébb a lányával való kapcsolata, de talán úgy van vele, ez majd megváltozik. Vagy csak nem érdekli? Hiszen ha annyira zavarná, többet lenne Zoéval. De talán maga is arra vár, hogy előbb kényelmesen kiélje magát, és majd utána felelősségteljes anya lesz. Kérdés, hogy eljön-e ez a nap, és ha igen, mikor...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock