Az utolsó percig vigyázunk rád, apa!

Előfordult, hogy a cserepek egy-egy nagyobb vihar esetén megadták magukat: némelyik eltört, vagy elmozdult a helyéről. Na, olyankor jött a beázás, és lavórt kellett tenni a szobába, hogy felfogja a plafonról hulló vízcseppeket. Most viszont nem otthon volt, és mégis... Ráadásul pont a feje felett mozdulhatott el az a fránya cserép, hiszen már jó ideje érezte azt a nedvességet maga körül. Fázott, és a nedves ruha sem volt túlságosan komfortos élmény, így bosszús lett. Milyen dolog már az, hogy a kórházban sem javítják meg a felette lévő lyukat?! Most végre nem szenved a fájdalomtól, hiszen az infúzióban kapott gyógyszereknek már érzi a hatását, de a vizes közeggel nem tud mit kezdeni.

Azt sem értette, hogy miért egy ablak nélküli kórterembe került, amikor szerette volna látni a kék eget. Furcsa: a fölötte lévő lyukon át, amin a víz becsepeghetett, nem lát mást, csak sötétséget. Ha a pincébe tették, akkor hogyan lehet, hogy beesik az eső? Így morfondírozott magában, és próbált választ találni a kérdéseire.

Otthon legalább kinézhetett az utcára. Itt nem lát mást, mint a négy falat. A monoton csendet is csak a gépek zúgása vagy egy szobatárs jajgatása töri meg. "Javítsátok meg a tetőt!" - mondogatta, de nem történt semmi. Az a nedvesség csak nem akart megszűnni.

Úgy látszik, ezek még náluk is szegényebbek, hiszen nem telik nekik egy cserépre sem. "Hozzátok be azt a cserepet, hadd foldozzák meg vele a tetőt! "- kérte hát a feleségét és a gyerekeit, mikor végre megérkeztek. - "Mostanában állandóan fázom, és most meg még ez a nyirkos környezet is!"

A gyerekei értetlenül néztek fel a plafonra, lyuknak azonban nyomát sem látták. "Beáztunk - ismételgette a férfi. - Csupa víz vagyok." Letették az asztalra a magukkal hozott ivólét, és hirtelen ötlettől vezérelve felemelték apjuk takaróját. Szívükbe hasított a felismerés: az egykor nagy és erős férfi, aki most a rákkal küzdött, és akinek az orvosok már csak pár hetet jósoltak, bepisilt. Átázott ruhában feküdt, körülötte csupa nedvesség volt az ágy. Tekintetükben bosszúság és szomorúság keveredett. Nem csoda, ha az apjuk fázik. Vajon mióta feküdhet ott vizesen?

Neki azonban csak ennyit mondtak: "Rendben apuka, behozzuk azt a cserepet. Nyugodjon meg, megjavítják a tetőt!" Majd kimentek, hogy szóljanak a nővéreknek, cseréljék ki a nagybeteg férfi ágyneműjét. Az a minimum, hogy legalább élete utolsó heteiben száraz helyen, melegben lehessen az öreg.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Fotó: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock