A tettek következményeinek körforgása, amit valahogy meg kell próbálnunk irányítani. Az átka, hogy kegyetlenül lecsap arra, aki eltévedt ösvényen szaladgál. Én ismételten rossz ösvényt választottam. Számtalanszor kerültem abba a helyzetbe, mikor ki kellett volna állnom magamért az olyan emberekkel szemben, akik csak a saját hasznukat lesték. Nem számított nekik semmi. Napjaink rákfenéje, az anyagias, uralkodó világ beszippantotta őket. Elemi erővel veszi át felettük az uralmat, ami elvakítja életüket.
A legrosszabb, hogy ők ezt jónak és természetesnek látják. Halvány fogalmuk sincs arról, hogy nem pénzben mérik az élet értékét. Nos, ilyen emberekkel szemben elég nehéz felvenni a kesztyűt, és - a saját példámból kiindulva - nem is érdemes. Rájöttem, hogy ha harcolok, akkor lesüllyedek az ő szintjükre. Őrülten hálás vagyok annak a fénynek, ami belül erőt ad, és mellettem van - ami figyelmeztet, hogy több vagyok ennél. Lásd meg a Nap ragyogó színeit, ami élteti a világot a sötétséggel szemben!
Mindenki a saját háborúját vívja, csak az nem mindegy, hogy ezt milyen eszközökkel tesszük. Az igazunkért harcolunk szakadatlan, hiszen nem akarunk a saját csapdánkban vergődni, mint madár a kalitkában. Bármit is teszünk azonban, mindig el kell számolnunk magunkkal és a lelkiismeretünkkel. Sokan viszont ezt nem így látják.
Át akarnak gázolni másokon, büntetni, ítélkezni, utána pedig nyugodtan álomra hajtani a fejüket, hogy megtették, amit kellett. Nem veszik észre, hogy ilyenkor valójában saját magukat büntetik, mert képtelenek szembenézni a démonjaikkal. Végül pedig a démon letaszítja őket a magasból, hiába kapálóznak.
A saját hibámból, de újra belekóstoltam egy olyan munkakörbe, ahol a fentebb említett példák érvényesültek. Persze néhány hét elteltével rájöttem, hogy baj van, mégis maradtam. Az elején mézes-mázos ígéretek fogadtak, mindenféle csinos köntösbe bújtatott kijelentés, hogy milyen jó lesz nekem ott. A kecsegtető ígéretekből azonban semmi nem lett, még csak be sem jelentettek.
Azt várták, hogy csak csöndben, mosolyogva dolgozz, és becsüld meg a helyed, mert máshol ennyit sem kapsz. Nem tudom, ki hogy van vele, de a tejet és kenyeret meg kell venni a boltban, nem elég, ha csak mosolygok. Szerintem sokunk számára ismerősek ezek a problémák. Fél évet bírtam ki, aztán ott hagytam.
Mert hiszem, hogy mindig van más út, más lehetőség. Nem könnyű - sokszor fogsz hibázni, harcolni, de azt tudd, hogy egy alvó lelkű ember sosem fog arra a szintre eljutni, ami a hatalmon és pénzen kívül esik. Hálás vagyok a sorsnak, hogy újra utat mutatott. Hiszen nem kell a mocsokban fetrengeni, ha van egy virágzóbb, tisztább út - csak meg kell keresni!
Kovács Ildikó
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.